Dr. Vári László szerint ugyanaz a helyzet, mint a rendszerváltás előtt

A közéleti szerepléstől ma már teljesen visszavonult dr. Vári Lászlót az országos hírű nagykanizsai reformkommunista kör alapítójaként az MSZMP megyei bizottságának utolsó titkárává választották a rendszerváltáskor, s egy ideig ő volt az utódpárt, az MSZP első zalai elnöke is, így aztán van mondanivalója. Arról is, hogy vajon jutott-e előbbre a magyar világ a rendszerváltással?

– Szép, egyszersmind nehéz idők voltak azok – bocsátotta előre. – Ugyanis nekünk, reformereknek tartanunk kellett a retorzióktól, hiszen bármikor elindulhatott egy visszarendeződés. Nem kellett volna hozzá más, csak hogy leváltsák a Szovjetunió akkori elnökét, Mihail Gorbacsovot. Én akkor ügyvédként praktizáltam, a megyei munkaközösség vezetője voltam, s úgy kértek fel, hogy vállaljam el a reformkör vezetését, mely nagyon sokszínű volt, ült közöttünk leninista, trockista, szocdem, és így tovább. A célunk azonban egyezett: véget vetni a látszatpolitikának. Shakespeare írta a Hamletben, hogy „őrült beszéd, de van benne rendszer”. Mi ezt az akkori garnitúrára úgy használtuk: „őrült rendszer, de van benne beszéd”.

– Ez írta le legpontosabban, hogy mit gondoltunk az MSZMP-ről – folytatta. – Én egyébként soha nem szerettem a nagy hangú, érdemi teljesítmény nélkül kifelé harsogó paravánpolitikát, ami arról szólt, hogy mást mondtak a tömegnek és más zajlik a paraván mögött. Megjegyzem, most ugyanez a helyzet, paravánok, táborok és megmondóemberek vannak. Mindenki szerepet játszik – hát éppen ez ellen harcoltunk mi, hogy ilyen már ne legyen, elég volt 40 évig. Arról szólt a kormánypropaganda, hogy Kádár elvtárs, meg Acél elvtárs mit mondott, hogy milyen volt a hangulat a kongresszuson és az egész nyakon volt öntve egyfajta katonai nyelvezettel, hogy harcolunk, meg támadunk és így tovább. És most megint mit hallunk: szabadságharcot folytatunk a rút Európai Unió ellen, meg építjük a centrális erőteret. Én ezt untam 1989-ben és most is unom. De sajnos, sokan megeszik... Ráadásul aki mást mond, azt nem tűrik el. Ez lenne a többpártrendszer, meg a demokrácia? Ugyan már... Sajnos, semmi sem változott azóta, mi nem ezt akartuk, nem ilyen országról álmodtunk.

Dr. Vári László szeretné, ha 25 évvel a rendszerváltás után végre őszinte beszéd és tiszta hang jellemezné a politikát (Fotó: Szakony Attila)

Azt is elmondta: felháborítónak tartja, hogy mindkét politikai oldalon megy az árokásás, ahelyett, hogy összefognának az ország érdekében. Hangsúlyozta, hogy a rendszerváltás is pont azért sikerülhetett, mert az ellenzék eltérő nézetű pártjai közt megvolt az összetartás. Hiába vélekedtek másként dolgokról, mégis szóba álltak egymással, és a színfalak előtt – ő például nyugodt szívvel beszélgethetett MDF-es barátaival a Fő utcán sétálva anélkül, hogy bárki is megbélyegezte volna, hogy biztosan átállt. Ma ez (újra) elképzelhetetlen...

Dr. Vári Lászlót elragadta a hév, de aztán visszakanyarodtunk a '89-es történésekhez.

– 1989 februárjában alakult meg ez a bizonyos reformkör, amely végül aztán itt, Zalában sikerre vitte a változásokat az MSZMP-ben – folytatta. – Akkor már Szegeden működött hasonló szervezet, érdekes módon elsőként vidéken alakultak meg ilyenek. A kanizsaiban tizenöt-húszan voltunk akkor. Lázas munka folyt hónapokon át, programokat dolgoztunk ki és készültünk az MSZMP kongresszusára, ahol végül csak egy paraszthajszállal került túlsúlyba a reformmozgalom a népi demokratikus platformmal – így hívták a régi apparatcsikokat – szemben. Bevallom, nem bíztunk abban, hogy sikerül, de végül összejött. Átvenni a hatalmat ebben az országban, ahol 800 ezer párttag volt?! Igen valószerűtlennek tűnt... Az MSZMP ugyanis ténylegesen állampártként működött, az élet minden területén ott voltak az emberei. Megtehették volna, hogy kizárnak minket a pártból, de már nem merték, ugyanis az egész országon eluralkodott a várakozás hangulata. Azt pedig már mindenki sejtette, hogy itt a vége, s egy süllyedő hajóról amúgy sem akartak kitenni minket, hiszen az nevetséges lett volna. A kongresszuson aztán nevet változtatott a párt, MSZMP-ből MSZP lett, új alapszabály készült, én pedig automatikusan az MSZP megyei elnöke lettem. Fontos, mondhatnám stratégiai célunk volt, hogy vér ne folyjon az átalakulás miatt, mert '56-ban már épp elég folyt. Ezt hála Istennek sikerült is megtartanunk, nem véletlen, hogy a parlament első döntése az volt, hogy politikai ügyekben nem lehet halálbüntetést kiszabni.

Dr. Vári László ezzel együtt hamar visszatért az ügyvédi munkához. Hogy miért? Mert a régi mentalitást kezdte felfedezni az MSZP-n.

– Az egyik leninista elvtárs azt mondta nekem, hogy „Mi vagyunk a párt!” – mesélte. – Én meg gondoltam, hát ha így van, akkor viszontlátásra, nekem itt nincs már keresnivalóm... Hogy újrakezdeném-e, ha lehetne? Biztos vagyok benne, hogy igen, de sokkal jobban csinálnám, felkészült embereket választanék magam mellé, nem politikai szájtépőket. Most már végre tényleg le kellene dönteni azokat a paravánokat – vagy ha sehogy sem sikerül, legalább rázni, mindig rázni.