Ki tudsz jönni a mamával?

A gondozási központ rendszeresen biztosít programokat az időseknek, még a nordic walking kipróbálására is módot teremtenek. Képünkön Radics Andrea intézményvezető (középen) beszélget az éppen megpihenő Marton Lajosnéval. Mellette Zalavári Laura, a kislány nagymamáját kísérte el. Fotó: Katona Tibor

Alig van család, amelyben ne élne idős ember. De vajon mennyire ismerjük valójában a gondjaikat, örömeiket? Miként kerülhetők el a súrlódások, mire vigyázzunk, ha szót akarunk érteni velük?

– Az öregedés számos megkerülhetetlen biológiai folyamattal jár együtt, ami nehézséget jelent az érintettnek és a környezetének egyaránt, még akkor is, ha jól működő családról van szó – kezdi Radics Andrea, a Zalaegerszegi Gondozási Központ vezetője, akit tapasztalt idősgondozóként némi tanács-adásra kértünk. – Sok mindenre kell figyelnünk, ha meg akarjuk őrizni a családi harmóniát. A fizikai kényelem és biztonság érdekében fontos, hogy a lakásban minimalizáljuk az elesés veszélyét. Ne legyen fölkunkorodó szőnyegsarok, csúszós lábtörlő, a közlekedési útvonalból távolítsuk el az akadályokat, tegyük biztonságossá a fürdőszobát. A szellemi képességek hanyatlására már nem ilyen egyszerű felkészülni. Az egyik első jel a számolási képesség megromlása, a nagyságrendek, pénzcímletek összetévesztése. Nem ritka, hogy összekeverik az 5 ezrest és az 500-ast, ezért is könnyebb őket becsapni. Alapvető szavak (tej, kenyér) kiesése ugyancsak intő jel. A gondolkodásuk lassul, nehezen látják át az amúgy is bonyolult pénz-ügyeket, s döntéseik következményeit. Hasznos lehet, ha a memória kezdeti megbicsaklásakor gondoskodunk egy noteszről, amiben feljegyezhetik a fontos ügyeket.

Mint elmondja, három fő csomópont köré sűrűsödnek a problémák. Az egyikbe az idős korral járó fizikai és személyiségbeli változások tartoznak, ezeket maga az érintett is nehezen él meg. Nem könnyű feldolgozni, hogy már nem vagyunk olyan fürgék, hogy keresgéljük a szavakat, hogy leromlik a testünk. Sok idős feleslegesnek, tehetetlennek érzi magát, ami miatt zsörtölődővé, mogorvává válik, belesüpped saját problémáiba. Ilyenkor jól jön, ha segítünk terveket kovácsolni, egy kis közös fiókrendezés, esti gyerekfelügyelet, vagy „a hétvégére megfőzhetnéd a kedvencünket" kérés szárnyakat adhat. Ügyelni kell azonban az arányokra, ne tűnjön úgy, hogy az idős embert haszonszerzésre használjuk, hogy csak addig fontos, amíg főz, karbantartja a háztartást, a kertet, vigyáz a gyerekekre. Teret kell hagyni az ő személyes szükségleteinek is. Neuralgikus góc lehet a családban az is, ha az idős ember új társakat, barátokat talál, s a rokonság ezt nem nézi jó szemmel, attól tartva, hogy az új barátok kihasználják, ellenük fordítják. Bár ennek ellenkezője is gond lehet, hiszen, főként a házastárs elveszítése után sokan begubóznak, megszakítanak minden kapcsolatot, s nem kötnek újakat. Ha azt szeretnénk, hogy mozduljon ki otthonról, járjon el például egy klubba, tájékozódjunk, jár-e oda régi ismerőse, aki bevezetné a társaságba. Hiszen magunkról is tudhatjuk, hogy milyen nehéz egyedül elindulni valahova.

Nézzünk néhány életközeli szituációt. Gyakran megesik, hogy a gyerekek új háztartási gépet, eszközt ajándékoznak idős szüleiknek, ám az örömtelinek szánt meglepetés hatalmas veszekedésbe torkollik, a „nem tanulok új rendet vénségemre" mottó jegyében.

– Az idősebb korosztály valóban idegenkedik a technikai újdonságoktól, nem is szabad erőltetni a dolgot – reagál Radics Andrea. – Számtalan konyhai robotgép és szeletelő csoda áll úgy időseknél, hogy soha el nem hagyja a dobozát. Ha tényleg olyasmivel szeretnénk meglepni, ami könnyíti az életét, előre meg kell vele kedveltetni a dolgot. A legjobb, ha módja van megtapasztalni nálunk, a szomszédnál, egy barátnőnél, hogy tényleg hasznos a portéka, s akkor már ő is szeretne egy olyat. A kezelés elsajátításában se hagyjuk magára, mutassuk meg, csináljuk együtt.

Ha az idős így sem szeretne mobiltelefont, mosogatógépet vagy gőzvasalót, ne erőltessük, hiszen ha folyton azt hajtogatjuk, hogy „haladni kell a korral", csak a saját alkalmazkodási nehézségeit olvassuk a fejére.

– Az időseknek nagyon fontos, hogy meghallgassák őket, ám ez csak akkor igazi segítség, ha oda is figyelünk rájuk – vesz fel egy újabb szálat Radics Andrea. – Ha például fájdalmas tyúkszemre panaszkodnak, vagy nehezen tartják rendben a körmeiket, kerítsünk egy házhoz járó pedikűröst, aki segít rajtuk. Apróságnak tűnhet, de higgyük el, nem az.

Néha persze a legjobb szándék sem ér célt. Sok idős hölgy nem szívesen megy fodrászhoz, mondván „ne tapogassa idegen azt a kevés hajamat". Pedig egy frizura feldobhatná a napját. Így gondolták ezt a nyugdíjasházban is, amikor egyik lakójuk születésnapjának megünneplésére készültek. Jár hozzájuk fodrász, így még csak ki sem kellett mozdulnia az ünnepeltnek. Elkészült a mutatós frizura, ám a hölgy másnap reggelre összeborzolta az egészet. Idegennek érezte...

Időnként szemérmesen kezelik apróbb nyavalyáikat. mondván, nem akarják terhelni a családot, máskor azonban apróságokba is képesek belelovalni magukat, s naphosszat vélt sérelmeiket dajkálják. Miként viszonyuljunk? Hagyjuk, hogy kibeszéljék magukból a feszültséget, vagy szembesítsük őket avval, hogy bolhából csinálnak elefántot?

– A helyes módszer az idős ember személyiségén múlik. A legtöbbjükre viszont igaz, hogy kell nekik egy kis időt hagyni, kezdetben ugyanis nagyon erősek a saját szempontjaik. Idővel maguktól is rájöhetnek, túlreagálták a dolgot. Főként, ha finoman próbálunk szempontokat adni, újabb gondolkodási irányokat megnyitni előttük.

Ugyancsak általános jelenség, hogy az idősek könnyebben fogadják el az ellenvéleményt az unokáktól, a távol élő gyerekektől, vagy akár egy kívülállótól, mint a velük együtt élő gyermektől.