A hiperaktivitás iskolai lemaradáshoz, depresszióhoz, serdülőkori agresszivitáshoz vezethet

Ez a szám nagyon magas, az esetek jó részét ugyanakkor nem ismerik fel, vagy nem kezelik. Pedig ideje odafigyelni az eddig elhanyagolt viselkedés- és magatartászavarokra, ezek közül is a hiperaktivitásra. A nemrég bemutatott Láss a Felszín alá! című sorozat második kiadványa erre hívja fel a figyelmet.

A sorozat megjelentetését Szabadics Zoltán vállalkozó kezdeményezte és finanszírozta, mert az ő családja is az érintettek közé tartozik egyik kisfiánál diagnosztizálták a betegséget. Az első kötet is Szabadics Zoltán nevéhez fűződik, abban az allergiás reakciókat kiváltó élelmiszer-adalékanyagokról, elsősorban a nátrium-glutamát kedvezőtlen hatásairól esett szó (amely nem mellesleg a hiperaktivitáshoz is hozzájárulhat).

A hiperaktivitás iskolai lemaradáshoz, depresszióhoz, sőt serdülőkori agresszivitáshoz vezethet. A kép a Láss a felszín alá! című kiadvány egyik illusztrációja (Fotó: Kovács Krisztián)

Az építőipari vállalkozó azért tárta a nyilvánosság elé, hogy milyen problémával kellett megküzdeniük a családban, mert szeretné, ha bekerülne a köztudatba a hiperaktivitás tünetegyüttese, s ha mindenki tisztában lenne azzal, hogy milyen jelekre kell odafigyelni és milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre.

A hiperaktivitás állandó személyiségvonás, amely az egész életet végigkíséri. Élnek közöttünk felnőttek is szép számmal, akikre jellemző. Cs. Nagyné Sipos Edit gyermek- és ifjúsági szakpszichológus a kiadványban leírja: a hiperaktivitás olyan, mintha egy versenyautó a hétköznapi forgalomban haladna háromszázzal. Ez azzal jár, hogy gyakran kisodródik, összeütközik másokkal, sérüléseket okoz és szenved el. Legtöbben a versenyautót hibáztatják mindezért, figyelmen kívül hagyva, hogy felépítésénél, természeténél fogva nem képes lassú haladásra és fokozott óvatosságra. A szakember ezzel a hasonlattal világított rá, milyen a hiperaktív gyermek.

A kiadványt minapi bemutatója, a résztvevők egy csoportjával. A kép jobb szélén Szabadics Zoltán, mellette a felesége (Fotó: Pezzetta Umberto)

A tünetek alapvetően három csoportba sorolhatók: izgatottság, hevesség és figyelmetlenség. Már kisgyermekkorban jelentkeznek, de legmarkánsabban iskolás korban mutatkoznak meg (a jelekről részletesen lásd keretes írásunkat).

A hiperaktív gyermek tisztában van azzal, hogy magatartásával zavarja a környezetét, ezért a károkat enyhítendő van a személyiségének egy rendkívül pozitív oldala, amellyel kompenzálni igyekszik a kudarcokat. Erősen tud kötődni, segítőkész és önzetlen. Nagyon fontos, hogy a környezet ezeket a pozitív tulajdonságokat megerősítse, elismerje. Csak így várható el ugyanis, hogy a gyermek személyiségfejlődése jó irányba menjen, hogy értékes, hasznos embernek érezze magát, írja Cs. Nagyné Sipos Edit.

A hiperaktivitás iskolai lemaradáshoz, depresszióhoz, serdülőkori agresszivitáshoz, beilleszkedési és párkapcsolati nehézségekhez, családi és munkahelyi konfliktusokhoz vezethet. A Láss a felszín alá! című sorozat második kötete ugyanakkor pozitív példát állít a problémával küzdők elé, részletesen bemutatva, hogy a Szabadics család hogyan küzdött meg a nehézséggel, továbbá hogyan jutott el odáig, hogy a hiperaktív kisfiú jó irányba fordította az energiáit. Az eredményt kitűnő tanulmányi eredménye is igazolja.

Ez volt a sorozat első füzete, az élelmiszerek adalékanyagairól szólt (Reprodukció: Szabó Judit)

A sikerhez nélkülözhetetlenek a szakemberek (gyógypedagógusok, pszichológusok...). A pedagógiai szakszolgálatokhoz is fordulhatnak a szülők, ha a gyermekükön a hiperaktivitás jeleit látják.

A tünetegyüttes egyáltalán nem ritka: a gyerekek 1 százaléka súlyosan, 5 százaléka enyhén hiperaktív, mondta dr. Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke, a fővárosi Bethesda Gyermekkórház főigazgatója.

- Ez új kihívást jelent nekünk, és csak úgy tudjuk megoldani a családok problémáit, ha szoros kapcsolatot alakítunk ki a pedagógusokkal, a szociális és más szakemberekkel. Az egészégügyben a hiperaktív gyerekekkel alapvetően a gyermekpszichiáterek foglalkoznak, de ez a betegség a neurológiának és az általános gyermekgyógyászatnak is részterülete. A magyar gyermekpszichiátriai ellátás ugyanakkor nagyon alulfejlett, messze nincs elegendő szakember, és éppen Nyugat-Magyarországon teljesen csökevényes az ellátórendszer - nyilatkozta dr. Velkey György. Ez nem azt jelenti, hogy nem léteznek hozzáértő szakemberek, de rendszerszerűen nem alakult ki a szükséges ellátórendszer hazánkban. Ráadásul a jövőt illetően sem lehetnek illúzióink a gyermekpszichiáterek rendkívül keresettek Nyugat-Európában, s nagy a csábítás, nehéz itthon tartani őket. Van azonban néhány hely, ahol erre a betegségre is fokozottan oda tudnak figyelni. Budapesten, a mi kórházunkban éppen most jön létre egy team, amely a hiperaktivitással fog foglalkozik, mert nagyon nagy az ellátatlanság és az aluldiagnosztizálás is összegezte a főigazgató.

A kiadvány elérhető lesz a gyermekekkel foglalkozó helyeken (reprodukció: Szabó Judit)

Dr. Rada Éva gyermekgyógyász, gyermekneurológus ad néhány tanácsot a kötetben, hogy mikor kell hiperaktivitásra gondolnunk. Például, ha a gyermek szertelen, nem figyel az órán, figyelme gyakran elkalandozik. Ha állandóan izeg-mozog, nem tud ülve maradni, rohangál, folyton beszél, vibrál. Ha nem bír várni, már a kérdés befejezése előtt válaszol. Ha nincs veszélyérzete, makacs, akaratos, gyorsan dühbe gurul, a szabályokat nem tartja be, zavarja a közösség rendjét. Okos gyerekek ők, ötletesek, de a képességeikhez mérve keveset mutatnak fel. S vajon rosszak? Nem, szögezi le a szakorvos. Kétszemélyes helyzetben jól teljesítenek, a határozott utasítást elfogadják és segítőkészek. Folyamatos figyelmet igényelnek.