Átélte, most kutatja - Interjú Bíró Zoltánnal

Antall József, a rendszerváltás utáni választás eredményeképp megalakult első kormány feje hibáztatható a privatizáció módja miatt. Ez volt a 25 évet áttekintő, a kezdeti fejezeteket taglaló előadás egyik sarkalatos megállapítása, amelyet Bíró Zoltántól hallhattunk. A hajdani pártelnök azt is elhibázottnak nevezte, hogy a köztársasági elnököt – pártalkuk nyomán – nem közvetlenül választottuk.

A jelenről szólva, az évi 300 millió forintos állami támogatásból gazdálkodó Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívumának főigazgatója elmondta, olyan szervezetet vezet, amely nincs könnyű helyzetben, hiszen a dokumentumok, források egy része megsemmisült, eltűnt, nincs Magyarországon, vagy hozzáférhetetlen. A személyes visszaemlékezéseknél pedig óvatosan kell bánniuk az emberi emlékezet szubjektivitásával. A hajdani kulcspozíciókat viselők közül sokan egyébként is csak haláluk után engedik nyilvánosságra hozni a velük mostanában készült interjúkat.

Bíró Zoltán: Számos visszaemlékező interjút készítettünk, amiket a nyilatkozók kérésére egyelőre még nem tehetünk közzé. Fotó: pezzetta umberto

Friss élménnyel nyitott: Egerszegre jövet tankolás közben a benzinkúton, látván az intézet nevét, megkérdezték tőle, mégis melyik rendszerváltást kutatja. Valóban, még a terminus, az elnevezés körül is tapintható a megosztott vélemény: váltás, változtatás, változás? Ki-ki az azóta lezajlott események, és a saját boldogulása függvényében árazza be 1989-1990 történéseit. Abban nincs nézeteltérés, hogy történelmi volt a helyzet, mind gazdasági, politikai, jogi, társadalmi szempontból, de olyan gyorsan zajlottak az események, hogy elfogulatlan feldolgozásukra szinte a mai napig nem kerülhetett sor. A legfontosabb vágy azonban teljesült, vér nélkül, fegyver nélkül jött létre a parlamentáris demokrácia, a többpártrendszer, a sajtószabadság. Hozzátette, nem is volt érezhető társadalmi igény vagy hangulat az utcai megmozdulásokra. Ezért ő maga máig nehezen értelmezi azt az elhíresült antalli replikát, hogy tetszettek volna forradalmat csinálni , hiszen ennek elkerülése volt a cél, nem mellékesen az orosz hadsereg jelenléte miatt. Az MDF alapítói szerették volna az alkotmányozó nemzetgyűlés megalakítását tető alá hozni, erre nem került sor, inkább a hézagosan nyilvános tárgyalási metódust választották a régi és a formálódó új rendszer vezéralakjai.

- Ezt máig hibának értékelem - hangsúlyozta az előadó, hozzátéve, a képet árnyalja az, hogy a nemzetközi környezet elsősorban az államadósság (22 milliárd forint volt akkor) rémével tarthatta sakkban az új kormányzó erőket. Illusztrációképp Bíró Zoltán elmondta, amikor Soros Györggyel találkozott, a mágnás az SZDSZ-MDF összeolvadását javasolta az anyagi támogatás fejében.

- A margitszigeti vacsora ezután félbeszakadt, én hazamentem - mesélt az elfogadhatatlan ajánlatról.

Meglátása szerint az átláthatatlan, kiárúsító jellegű privatizáció eredményezte az ország egyes területeinek végzetes elszegényedését is. A káoszra tömegek fizetnek rá, kevesek haszna fejében, az MSZMP, később MSZP pedig átmenthette magát a gazdaságba, megtehette, mert a Parlament nem alkotta meg az elszámolási törvényt.

Tehát van minek utánanézni. Ezt vállalta a RETÖRKI, ami 2013-ban kezdte meg a munkáját. Harminc fős kutatóintézet, történészekkel, jogászokkal. Jelen vannak a stábban a régi öregek , akik átélték az eseményeket, illetve tevőleges alakítói voltak, de több fiatal történész is csatlakozott, tájékoztatott Bíró Zoltán az intézet működéséről. A fellelhető dokumentumok gyűjtése, elemzése, felkutatása mellett a legfontosabb feladat az úgynevezett oral history gyarapítása. Ez azt jelenti, hogy felkeresnek mindenkit, akit fontosnak tartanak, interjúkat készítenek, mihamarabb közzéteszik. Sokan meghaltak persze közben, ezért Bíró Zoltán úgy érzi, ebből a szempontból kicsit későn alakult meg az intézetük. (Az Magyar Demokrata Fórum első elnökségéből már csak Lezsák Sándor, Kiss Gy. Csaba és ő él, sajnos Csoóri Sándort állapota miatt már nem lehet megszólaltatni. Csurka, Csengey, Fekete Gyula meghalt. Azután még mindig sokan félnek, az élethelyzetük nem teszi lehetővé a kitárulkozást. Az iratokat is gyakran csak letétbe, betekintésre vehetik át.

- Ön írt naplót, készül az emlékirata?

- Nem.

- Pedig biztos vár rá a közönség, épp az új funkciójából adódóan is.

-Ugyanazért nincs időm, Harminc emberért felelek, nyolc könyvet jelentettünk meg két esztendő alatt, tevékenységünk nyomon követhető a honlapon. Nemzetközi konferenciákat szervezünk, most éppen az Oroszországban működő Európa Intézet egyik magyarul jól beszélő kutatójával dolgozunk együtt, amitől sokat remélünk, újabb dokumentumok, másolatok kerülhetnek elő. Szeretném, ha jól végeznénk a feladatainkat, hiszen akad támadás is ellenünk.

Bíró Zoltán arra utalt, hogy vitatják az intézet létjogosultságát, őt magát pedig olykor elfogultnak bélyegzik. Ezt egyfelől Antall József annakidején lezajlott gyors felemelkedésével magyarázzák, amit ő nem tudott volna megemészteni. (1989 októberében már Antall volt az MDF elnöke, nem Bíró.)

- Az Ön nevét akkor tanultuk meg, amikor az Országos Széchenyi Könyvtár főmunkatársaként kizárták az MSZMP-ből Lengyel Lászlóval (Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa), Bihari Mihállyal (akkor az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tanára) és Király Zoltánnal (az MTV szegedi körzeti stúdiójának szerkesztő-riportere) együtt. Beszélnek egymással a négyek?

- Nem voltunk mi egy nézeten, csak abban, hogy váltani kell. Bár Biharival a fontos dolgokban ma is egyetértünk, azt hiszem.

Bíró Zoltán nagy jelentőséget tulajdonít a sajtónak, hatásfokát sorsdöntőnek titulálva. Ez fokozottan vonatkoztatható a rendszerváltás körüli évekre. Úgy értékeli, akinek jók voltak a nyugati sajtókapcsolatai, hamarabb szerezhetett ismertséget a világban és idehaza. Ezért azt gondolja, azok számára van sajtószabadság, akik meg tudják fizetni, hiszen szerinte mindig a médiatulajdonosok politikai igényei határozzák meg az irányultságot.

Bíró Zoltán 1941. április 21-én született Budapesten. 1969-ben diplomázott az ELTE magyar-népművelés szakán. A JATE-n summa cum laude fokozattal doktorált. 1971 1980 közt kulturális minisztériumi vezető posztokat töltött be, majd a Petőfi Irodalmi Múzeum megbízott igazgatója volt, 1983 ban az Országos Széchényi Könyvtárba került. 1988-ban lett a Hitel alapító-szerkesztője.

Az MDF egyik alapító tagja, 1989. októberéig első elnöke. 1991-ben kilépett a pártból, Pozsgay Imrével megszervezte a Nemzeti Demokrata Szövetséget, 96-os megszűntéig annak társelnöke volt. Mintegy 100 publikációja jelent meg. Kandidátusi értekezését a népi írói mozgalomból írta.

Eszme- és politikatörténeti előadásokat tartott Japánban, Svédországban, Franciaországban.