István atya elmélkedései: Hát akkor ki üdvözülhet?, kérdezték a tanítványok a gazdagságról szónokló Jézustól

Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!" Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva." Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!" Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!" A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába." Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk nézett és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges." Ekkor Péter megszólalt, és ezt mondta neki: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged". Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap most, ezen a világon, otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet". Mk 10,17-30.

Jézus több evangéliumi történetben is felkarolja a szegényeket, elesetteket – Carl Heinrich Bloch dán festőművész Gyógyítás a bethesdai medencénél című alkotása 1883-ból. Fotó: illusztráció

Elmélkedés:

Az első gondolat: a XX. század egyik legjelentősebb orosz zeneszerzője, zongoristája és karmestere, Igor Sztravinszkij életrajzában olvastam, hogy egy alkalommal egy fiatal hegedűművész megfigyelte, mennyire nehezen megy a mester számára a zeneszerzés. Sztravinszkij ült a zongoránál, próbálgatta a hangokat és az akkordokat, teljes mértékben odafigyelt munkájára, a hangokra, amelyeket a zongora kiadott és a hangokra, amelyeket bensőleg hallott. Szinte kétségbeesve próbálta újra és újra a dallamokat, amíg kialakult, amit jónak, tökéletesnek tartott. És akkor a művész elárult az ifjúnak egy nagy titkot, saját tapasztalatát: „Az első gondolatok nagyon fontosak, mert Istentől jönnek. És ha annyi munka és fáradság után visszatérek hozzájuk, akkor tudom, hogy jók ezek a dallamok."

A gazdag ifjú történetének szomorú végkifejletét olvasva az a gondolat támad bennem, hogy a legszívesebben utána kiáltanék a távozó fiúnak: „Az első gondolat nagyon fontos, mert Istentől jön! De sokat kell azért fáradozni, hogy ne maradjon csupán gondolat!" A gazdag ifjú és Jézus találkozásában az a legfontosabb és abból tudunk a legtöbbet tanulni, ha megpróbáljuk megérteni, hogy miért hátrált meg, miért távozott. Jószándéka kétségbevonhatatlan. Nem véletlenül találkozik Jézussal, hanem szándékosan megy, sőt odasiet hozzá. Térdre borul, amely alázatát fejezi ki, illetve azt, hogy kész megtenni, amit az Úr felelni fog kérdésére. „Jó Mesternek" szólítja Jézust, amely tisztelet és elismerés az ő részéről. Az ember számára a leglényegesebb kérdést teszi fel, azaz miként lehet elnyerni az örök életet, s ez a kérdés most az ő számára is a legfontosabb. Mindezek azt mutatják, hogy helyes szándék vezeti ezt a fiút. Nagyon jó az első gondolata és biztosan Isten ébresztette fel benne ezt a gondolatot és az örök élet utáni vágyat. De amikor Jézus elmondja, hogy mit kell tennie, akkor meghátrál. Nem akar megküzdeni az örök életért. Nem vállalja a fáradságos küzdelmet, munkát és szolgálatot. Könnyen, egyszerűen akarta megszerezni az örök életet, de ez sem neki, sem más embernek nem megy. Távozása azt jelenti, hogy lemond az örök életről, mert a vagyona fontosabb. Elbukik, mert nem elég kitartó, s talán nem bízik eléggé Isten segítségében. Mennyire szívesen olvasnék újra az evangéliumban néhány fejezettel később erről az ifjúról! Arról, hogy később mégis visszatért Jézushoz, mert belátta, hogy az első gondolat, szándék volt a jó!

Életünk során nemcsak a földi javak, hanem számtalan más dolog is elterelheti, eltérítheti figyelmünket a legfontosabbról. Újra és újra vissza kell térnünk a kezdő gondolathoz, amelyet Isten ültetett el bennünk! Vissza kell térnünk az első híváshoz! Vissza kell térnünk az első szeretethez! És innen kell megerősödve újra elindulnunk! Fáradság, küzdelem nélkül nem lesz eredmény, nem jutunk sokra, nem tudjuk teljesíteni Istentől kapott hivatásunkat. Ha már tudom, hogy kit érdemes kérdeznem az örök élettel kapcsolatban, akkor legyen meg bennem a készség és bátorság, hogy mindent megteszek, amit kér tőlem.

Imádság:

Uram, Jézus! Minden emberi szív mélyéből feltör a kérdés: mit kell tennem, hogy elnyerjem az üdvösséget? Mutasd meg számomra az utat! Érted, a te követésedért, a te szolgálatodért és az általad ígért üdvösségért érdemes minden evilági dologról lemondanom. A lelki kincsek útját választom. Segíts felismernem, hogy mi hiányzik még belőlem a teljességhez, a tökéletesedéshez, a megszentelődéshez!

Segíts megtennem mindent, ami üdvösségemhez szükséges!