Meggyűrűzték az 1000. madarukat a madarászok

Az épületben működő Mindszenty Ifjúsági Háznak 5. éve rendszeres programja a madárgyűrűzés. Szombaton délig összesen 31 madárfajból 1036-ot láttak el egyedi kódot hordozó aprócska alumíniumbilinccsel, illetve azonosítottak be a lábán lelt gyűrű alapján. E mostani volt az 58. alkalom, s ezúttal reggel 9-tól fél tizenkettőig 62 szárnyas akadt a hálójukba.

Az ornitológus lelkületű fiatalemberek ezt kiemelkedő teljesítményként értékelték, hó nélkül ugyanis még sohasem sikerült ennyi kis szárnyas jószágot a hálóhoz csábítani. Ennél többet csak az idei havas januárban (66-ot) és pontosan négy évvel azelőtt (108-at) tudtak lajstromba venni.

Gál Szabolcs a cserkészeknek egy széncinegét mutat

A ténykedés célja egyrészt az országos egyesület madarak vonulását, életmódját vizsgáló munkájának segítése, másrészt – elvégre egy ifjúsági házról van szó – tartalmas programot biztosítani a fiatalságnak.

–   Az erdei iskolában a növények is szerephez jutnak, ám a madarak életének tanulmányozása jobban vonzza az embereket, ezért közösségformáló szándékkal úgy döntöttünk, tartunk nyilvános madárgyűrűző napokat is. Bejött – mondta Illyés Zoltán biológus. – Télen, amikor a madarak az etetők köré gyűlnek, kéthetente kerítünk rá sort, az eseményt közhírré tesszük, s bárki eljöhet rá. Január 2-án újból kifeszítjük a madáretetők közelében a fogóhálót. Az ünnepek után jó lesz egy kicsit lazítani!

Kis tollas barátainkra tényleg sokan kíváncsiak: a szombat reggeli első fogás gyűrűzését például egy egész cserkészcsapat izgulta végig – a 35 fiatal Szombathelyről érkezett. Jöttek családok is „madárlesre”. Rapiék például annyira beleélték magukat, hogy a végén a két leányzó, Flóra és Enikő magára vállalta az adminisztrálást is. A  helyszínen füzetbe körmölték a madár adatait: az illető hím-e vagy tojó, idei fészekalja vagy idősebb, milyen kódot kapott, esetleg milyet viselt. Balázs, az apuka is fontos munkát vállalt, ha kellett, vigyázott a madarakra, amíg előkészítették a helyüket. Reggel óta nagy volt az izgalom, hogy elérik-e aznap a bűvös 1000-es számot, de mert ezt már a második körben jócskán túl is lépték, közfelkiáltással úgy döntöttek, az ezredik madár címét    a hálóba akadt gyönyörű léprigó kapja meg.

– Ez elég ritka fogás – magyarázta Gál Szabolcs –, nekem is ez az életem 4. kézbevett léprigója. Többnyire a fák tetején tanyázó fagyöngy az eledelük, ritkán szállnak le a lombmagasságból.

A leggyakoribb madárnak a széncinke bizonyult,  de mint kiderült, laknak Botfán kék- és barátcinegék, nem beszélve a zöldikékről, a tengelicekről, de akadt a halóban pár kedves mezei veréb is. A végén már a gyerekek bocsátották útjukra a felékszerezett madarakat – ebben két fiú, Farkas Kristóf és Komáromi Gábor jeleskedett leginkább. Pedig Gábor ujját a léprigó többször is megkóstolta.

Azt tudták, hogy ha a kismadarakat „hanyatt”, a szárnyukra fektetve a tenyerükre teszik, azok egy darabig ott maradnak? Hja, kérem! Törökülésből mi is nehezen iramodunk útnak...