„Összenőttem a birtokkal” - A Zalai Hírlap egykori munkatársa nyerte az Év Agrárembere országos szavazás közönségdíját

Bóbics László ma 120-130 hektárnyi saját területen gazdálkodik, sikeres turisztikai szolgáltatásokat tart életben, s tiszteletdíj nélküli önkormányzati képviselő Kehidakustányban.

Pedig annak idején sportkarriert is választhatott volna, 16 évesen ugyanis, edzője mérése szerint 10,8 másodperc alatt futotta a százat. Nem lett sprinter, de a sport ügyét edzőként és szerkesztőként egyaránt szenvedélyesen szolgálta. Ugyanilyen hév, elköteleződés láncolja az agráriumhoz, aminek műveléséhez a keszthelyi agrármérnöki képzés és a gödöllői mérnöktanári diploma adta a szakmai alapot. Megalakulása óta vezeti a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara zalai növénytermesztési osztályát.

Már a nagyszülei is gazdálkodók voltak, a családnak kijutott a kuláküldözésből. Édesapját bezárták emiatt, nagybátyját, Kovács Lajost kitiltották az egyetemről, sőt, Sánta Ferenc Húsz óra című regényének egyik részlete egyenesen róluk szól. Az író ugyanis az ötvenes évek kehidai valóságát dolgozta fel klasszikusában.

- Iskolába menet biciklivel számtalanszor elhajtottunk az ajtó előtt, amit 1956-ban átütött a végzetes lövés - idézi fel a filmdrámából visszaköszönő gyerekkori élményt Bóbics László. - Később kérdeztem is, mi lett az ajtó sorsa, de sajnos felaprították.

Bóbics László az elismeréssel. Mellette Süle Katalin, a herceghalmi díjátadó ünnepség háziasszonya, valamint az est fővédnöke, prof.dr. Gyuricza Csaba, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnöke

A föld illata és a sport imádata a kezdetektől kíséri. Gyorsaságát az öröklött géneknek köszönheti, mert az edzésben saját bevallása szerint nem volt túl szorgalmas. Viszont - élete egy másik fejezetében - pont ebből okulva nyerhettek országos bajnokságokat a zalacsányi nevelőotthon diákjaival, mert addigra belátta ennek a jelentőségét. De kanyarodjunk még vissza az ifjú korhoz, ami megalapozta a munkához való viszonyát.

- Középiskolásként nem egyszer hajnali 3-kor keltem, hogy fél 4-re össze legyenek állítva a kaszák, hogy dolgozhassunk. Így fért bele ugyanis a napomba a délutáni foci - utal ismét a kétféle vonzásra. - Amíg a többi fiú kuglizott, rexezett, vagy a kocsmában töltötte az időt, egy szem gyerekként én a gazdaságban segítettem. Szívesen tettem, nem volt ez kényszer, összenőttem a birtokkal. Később, már a Zalai Hírlapnál dolgozva is megesett, hogy a hajnali szántást követően mentem a szerkesztőségbe, vagy este még vetettem, ha meg voltunk késve.

A tempóból nem sokat vett vissza, ezért ma már néha lelkifurdalás is gyötri. Hiszen jó volna több időt tölteni fiával, a zalaegerszegi Petőfi-iskola 7. osztályába járó, tanulmányi versenyeken jeleskedő Barnabással is. Szerencsére felesége jól tolerálja férje bokros teendőit, s egyszersmind gondoskodik róla, hogy időről-időre kiszakítsa a pörgésből. Nem lehet egyszerű mutatvány rést találnia a szántás, vetés, aratás, no meg a foci-és kosárbajnokság foglalt idősávjai között.

Gazdaként azt vallja, alkalmazkodni kell a változáshoz. A saját tapasztalataira hagyatkozik, hiszen az időjárás átalakulása számos öröknek hitt szabályt felülírt. Megtanulta megfogni a pénzt, a fillérből forintot teremteni. Nem ijedt meg, ha magának kellett injekcióznia a bikákat, vagy segíteni a felfúvódott borjún. Mégsem temetkezett a gazdaság hétköznapjaiba, emellett volt ereje dunántúli találkozót szervezni sportújságíróknak, aranykalászos gazdatanfolyamokat a kehidakustányi és a térségbeli gazdáknak, többször vizsgáztatott az agráregyetemen, s három esztendeje elindította az országos labdarugó Agrárkupát is a megyei kamarák csapatainak.

- A zalai agrárgazdasági kamarának mára már több mint 12 ezer tagja van. Ha a családjukat is számítjuk, még nagyobb kör boldogulásáról van szó, nem mindegy hát, hogyan működik az ágazat - mondja. - Ami rajtam áll megteszem, talán ez is visszatükröződik a rám leadott sok ezer voksban. Az aktivitás egyben arról is visszajelzés, hogy a megyei kamara Süle Katalin elnök asszony irányításával egyre nagyobb támogatottságot élvez. A díj elnyerését tehát a kamarai, baráti, no meg a sporttársi összetartásnak tudom be, így az elismerés mindannyiunké.

Ezen gondolatból kiindulva a közönségdíjjal járó 500 ezer forintot nem tartotta meg magának. Felajánlotta a Petőfi-iskolának, amelynek csapata idén ennek köszönhetően képviselheti hazánkat Dániában egy nagy múltú, nemzetközi környezetvédelmi konferencián, ahol a tizenéveseknek a megye népszerűsítésére is módjuk nyílik majd, angol nyelven.