Elhunyt a Zalaegerszegért díjas Csapó Béla

Csapó Béla önéletrajza

1918. december 19.-én, az akkor még Magyarországhoz tartozó Zágrábban születtem. Apám Csapó Mihály cipész, majd később vasúti altiszt volt. Édesanyám Sótonyi Erzsébet 3 gyereket, Erzsébet nővéremet és Irén húgomat nevelt. 1920-ban a Trianoni Béke Szerződés miatt kiutasítottak bennünk Zágrábból, és Tapolcára kerültünk. Itt jártam iskolába. 4 elemi és 4 polgári évfolyamot végeztem. Apám nyugdíjazása után1933-ban Pápára költöztünk. Az ottani Tanító Képzőben 5 év tanulmány után jeles bizonyítvánnyal képesítettek. 1938-ban az iskola befejezése után, azonnal állást kaptam a Mezőgazdasági Szakiskolában, mint irodai kisegítő, de emellett közismereti tantárgyakat is tanítottam.  1940 őszén a Földművelődési Miniszter tiszteletdíjas tanítóvá nevezett ki, ideiglenes minőségben. Ez év decemberében tényleges katonai szolgálatra, Körmendre hívtak be. Távbeszélő és rádiós kiképzést kaptam. A Mezőgazdasági Miniszter még a katonai szolgálatom alatt, a 1941.12.30.-án ideiglenes minőségű magyar királyi helyettes tanítóvá, majd 1942.12.31.-én végleges tanítóvá nevezett ki. 1943 októberében szereltem le tartalékos zászlósként, és az Észak-Komáromi Téli Gazdasági Iskolába helyeztek tanítani.

Fotó: archív

1944 januárjában behívtak katonai szolgálatra a 35/ll. zászlóaljhoz távbeszélő szakaszparancsnoknak. Rádiósként résztvettem a tatárhágói, makói, seregélyesi, inkei, iharosberényi és nagykanizsai harokban. 1945 márciusában visszavonuláskor többen is megszöktek, ezért Vitéz Kuty László százados engem hibáztatott és dühében rám lőtt. Jobb karomon megsebesített. Nem engedte bekötni a sebem, és lefokozott honvédnek.  A landsuti hadikózházba kerültem. Május közepén sok alig gyógyult társammal együtt a régensburgi USA hadifogolytáborba szállítottak bennünket. Innen Saal an der Dunauba. Ez 1945 októberében megszünt, ezért menetlevéllel elbocsátottak bennünk.  Karácsonyra értem haza Pápára.

Az Igazoló Bizottság büntetlennek talált, ezért állást kaptam a Zalaegerszegi Téli Gazdasági Iskolában. 14-18 éves diákoknak közismereti tárgyakat tanítottam.  1947-ben az iskola megszünése miatt a Petőfi Sándor Általános Iskolába helyeztek. Mivel az iskolában testnevelő tanár nem volt, ezért elsőként elvállaltam a fiúk testedzését. 1950 nyarán kezdtem el a nyári testnevelő tanárképző táborban a továbbképzést.  4 év után 1953. augusztus 6.-án Pécsi Tanárképző Főiskolán testnevelő tanári vizsgát tettem jeles eredménnyel, és megszereztem a kézilabda segédedzői bizonyitványt. Tanári kinevezést kaptam.

Az iskolában nem volt még tornaterem, csak az udvar és az osztály- termek. A padokon végezhető gyakorlatokat találtam ki. Bevezettem elsőként a kézilabda oktatást. Eleinte iskolán belül voltak a mérkőzések, később a szombathelyi iskolásokkal játszottunk. 1953-ban a megyében elsőként megalakult Ruhagyár női kézilabda csapatának voltam az edzője. (Ami az 56-os események miatt megszűnt.) 1960-ban a határőrség első férfi kézilabda csapatának a Dózsának lettem az edzője. Eleinte kosarasok, és testnevelő tanárok, később már csak sorkatonák játszottak bent. Két év múlva bejutottunk az NB ll-be. 1960-ban alakítottuk meg Lőrincz Istvánnal a Zala megyei Kézilabda Szövetséget, melynek első elnöke én voltam 3 évig. Később a Honvéd SE-nek, a ZTE-nek is voltam edzője. Mivel szükség volt rá, elvégeztem a kézilabda és atlétika birói és az atlétikai segédedzői tanfolyamot.

Az iskolában nem volt politechnika tanár, ezért elvállaltam az oktatását, és 3 nyáron át 1-1 hónapig tanultam, majd 1965. julius 6.-án a Pécsi Tanárképző Főiskolán jeles eredménnyel leállamvizsgáztam. Mi voltunk az elsö képesített gyakorlati foglalkozást oktatók az országban.

A háború elött megszerzett távbeszélő és rádiós tudásomnak köszönhetően az Magyar Honvédelmi Szövetségen belül megalakult civil rádióamatőr Városi Rádiós Klub, elnöke voltam 1954 és 1976 közt. Az iskolában is létrehoztam az első rádiós szakkört. A műszaki érdeklődésű gyerekek élvezték, így sok fiatallal megszerettettem az elektrotechnikát. Közülük feltalálok is lettek.

1976. június. 6.-án „Az oktatásügy kiváló dolgozója” címet kaptam.

1980. január. 9.-én vonultam nyugdíjba, de az Ady Endre Ált Iskolába visszahívtak másfél évre gyakorlati foglalkozást helyettesíteni. Ezután az Eötvös Ált. Iskolában helyetesítettem fél évet. Majd napközis tanár voltam 2 évig a Petőfi Ált. Iskolában.

Magánéletem: 1950. decemben 19.-én feleségül vettem Molnár Idát. Először feleségem szüleinél laktunk Pókaszepetken, majd 1955-ben Zalaegerszegre pedagógus bérlakásba költöztünk.  1959- ben pedagógus kölcsönből építettük fel családi házunkat, ahol ma is élek feleségemmel. 4 lányunk született 1952 Ida, 1954 Mária, 1957 Katalin és 1968 Judit.

Szeretem a szerszámokat, szeretek barkácsolni. Sokat dolgoztam a házkörül, még ma is 96 évesen ez éltet, meg a versírás, verseim összerendezése. 12 évesen írtam az elsőt, egy kislány ihlette. 17 évesen „Zászlónk” című országos ifjúsági folyóirat „Fakadó rügyek” mellékletében jelent meg az „Útvesztőben” és az „Igazság szolgái” című verseim. Azóta csak néha jelent meg egy-egy versem folyóiratban, de még hátra van legalább egy verses kötetem megjelenése. Ezzel talán még a legidősebb első-kötetes költőként a Ginies rekordok könyvébe is bekerülnék.

Pedagógus munkásságom elismeréseként emlék-diplomát kaptam: 1988 Arany díszoklevelet, 1998 Gyémánt díszoklevelet, 2003 Vas díszoklevelet, 2008 Rubin díszoklevelet, 2013-ban Gránit diplomát.

Zalaegerszeg 2014.10.30.