Engedély nélkül tilos az agancsgyűjtés

Februártól ugyanis, amikor az érett gímszarvas bikák elkezdik hullajtani fejdíszüket, megjelennek az agancsgyűjtők. E tevékenység engedély híján tilos, egyben lopásnak számít, ám a vad megzavarása olykor közúti balesetekhez is vezethet.

A zalai erdők gazdag gímszarvas-állománya országosan kuriózumnak számít. Mindezt nem csak a már elejtett, olykor kapitális méretű bikák agancssúlya igazolja. Az állatok „levetett” fejdíszei is, melyekbe akár erdei séta alkalmával botolhatunk, szintén tanúskodnak a hozzáértők számára arról, mekkora és milyen minőségű szarvasok élnek az adott helyen.

Azonban, ahogy az erdőtörvény szerint engedély szükséges bizonyos mennyiséget meghaladó gombák, gyógynövények gyűjtéséhez, úgy az agancs szedése is feltételekhez kötött.

- A hullott agancs a törvény értelmében a vadgazdálkodásra jogosult szervezet tulajdona. Így arról, szabad-e gyűjteni vagy sem, minden esetben a vadgazdálkodó dönt – fogalmazott Hopp Tamás, a bánokszentgyörgyi erdészet nyugalmazott igazgatója. – A tevékenység minden esetben engedélyköteles, ám az elmúlt években területünkön mindössze csak a saját dolgozóinknak adtunk erre „jogosítványt”, idegenek nem. Mivel közülük többen nem adták le a megtalált agancsot – jegyezte meg az erdészet korábbi vezetője. Ahogy azt is: az engedély nélkül gyűjtött, hullott agancsoknak ma már feketepiaca is van.

Hopp Tamás nyugalmazott erdészetigazgató  egy középkorú szarvasbika „visszarakott” agancsát mutatja
Fotó: Szakony Attila

Az illegális felvásárlók esetenként a normál ár sokszorosát ígérik – netán ki is fizetnek horribilis összegeket – az állati „koronáért”, amelynek kilója öt-tíz ezer forintot is érhet a feketén kereskedőknek. S ha egy szép „példányt” nézünk, mondjuk egy több kilogramm súlyú agancsot, négy „nullára” is végződhet az ára. Az agancsot a felvásárló tovább adja. A bútoriparban „hasznosítják” vagy dísztárgyakat készítenek belőle. Állítólag tonnányi mennyiségben kerül Ázsiába is a magyar szarvasagancsból, ahol potencianövelő-szerek egyik összetevője lesz.

- A már említett feketepiaci árnál valóban kevesebbet fizetünk az általunk hivatalosan megvásárolt agancsokért – fűzte hozzá Hopp Tamás. – Azonban erdészeti társaságunkhoz nem ezért nem folyamodnak, vagy csak kevesen, engedélyért „idegenek”. Amiatt sem, mert jómagunk az adószámtól a lakcímig minden iratot elkérünk az engedély kiállításakor. Ez így hivatalos, s nem marad észrevétlen, nyilván ezért nem népszerű a szabályos formula sokaknál – közölte.

Érdekes kérdés az is, hogy lehet „fülöncsípni” az illegális gyűjtőket az erdőben. Mert amíg valaki csak sétálgat a fák közt – talált fejdísz nélkül – abban nincs semmi törvénytelen. Az erdészetek munkatársai ezen időszakban sokszor a rendőrséggel együttműködve a szokásosnál is élénkebben figyelik az ominózus területeket – szántók melletti erdősávokat, az állatok téli beállóhelyeinek környékét -, ahol megfordulnak a gyűjtők. Ha valakinél találnak agancsot, helyszíni bírságot szabhatnak ki rá.

- Az igazi nagy problémát, ami az anyagiaknál is tetemesebb, mind az állatok, mind a vadgazda számára, a vad zavarása okozza – hangsúlyozta Hopp Tamás. – Kutyával hajtják az állatokat, de vannak ennél vérlázítóbb dolgok is. Az állatkínzás súlyos bűncselekmény. Ha a vadat – legyen szó szarvasról, őzről, vaddisznóról – pihenése során megzavarják, a jószág céltalanul kezd el futni, így tévedhet olykor a területe közelében lévő közútra is – állította a nyugállományú erdészetigazgató.

Vadbalesetekről jócskán lehetett hallani az elmúlt időszakban is a megyében. Legutóbb alig pár hete, Újudvar határában tévedt vad az útra, egyúttal autó elé. A gépjárműben jelentős anyagi kár keletkezett az ütközés során. Személyi sérülés szerencsére nem történt, ám az autó elé „került” szarvastehén elpusztult. Aznap Balatongyörökön is történt hasonló eset. Egy vaddisznókonda „futott” egy személykocsi elé, amely ezáltal megrongálódott, míg az állatok közül kettőnek végzetes volt a baleset.

- A gépkocsi-vadütközés azóta problémája a közlekedőknek, a vadnak és a vadászatra jogosultaknak, amióta autók léteznek – ezt mondta dr. Nádor László, az Országos Magyar Vadászkamara Zala Megyei Szervezetének elnöke. – Hiszen közös élettérben kell együtt élniük. A vad azonban az ösztönei és tapasztalatai szerint cselekszik, így nem tudja, nem szabad az adott útra mennie – szögezte le a szakember, aki közel negyven esztendeje foglalkozik az említett problémával munkája során. – Ez idő alatt egyre több és egyre gyorsabb járművek jelentek meg, illetve nőtt a vadlétszám. Rengeteg új út is épült. Ezek együttvéve pedig hatványozzák a balesetek előfordulását – tette hozzá.

Évekkel ezelőtt Lentiben történt súlyos  baleset, amikor egy őz kiugrott az úton közlekedő személyautó elé
Fotó: Gyuricza Ferenc

Dr. Nádor László hangsúlyozta: a jelenlegi törvényi szabályozás, az 1996. évi LV. törvény szerint „veszélyes üzemek találkozásaként” kell megítélni az említett helyzetet. Mindez azt jelenti, ha az érintett „feleknek” – így a  vadászatra jogosultnak és az autósnak sem róható fel az ütközés – akkor mindkettejüknek viselni kell a saját kárát. Magyarul: a vadban okozott kárt a vadásztársaságnak, a kocsi tulajdonosának pedig a gépjárműve javíttatási költségeit, amit, ha van casco-ja, fedez a biztosító. Ha viszont a sofőr rendellenes magatartása, például alkoholos befolyásoltsága, netán a jármű rossz állapota is hozzájárult az ütközés elkerülhetetlenségéhez, az autós felelhet a vadban okozott kárért is.

Sokakat foglalkoztat az a kérdés is, mikor számíthat kártérítésre az autós.

- Abban az esetben, ha az ütközés felróható a vadászatra jogosultnak – válaszolta a megyei vadászkamara elnöke. – Erre pedig akkor kerülhet sor, ha a fokozottan vadveszélyes útszakaszon nincs előre jelezve vadveszélyt jelző tábla. Azonban, hogy egy adott út, amin nincs ilyen jelzés, vadveszélyes-e, mást állít baleset bekövetkeztével az autós, mást a vadgazdálkodó is. Ilyenkor a bíróság, amennyiben jogi útra terelődik a dolog, igazságügyi szakértő bevonását rendeli el, akinek véleménye szerint döntenek az esetleges anyagi kártérítésről – összegezte Dr. Nádor László.

- Amennyiben vadászati tevékenységből adódóan kerül a vad a közútra, például kihajtják, vagy az út mellé csalják etetővel, kártérítési kötelezettsége van a vadgazdálkodónak – jegyezte meg a szakember.

Dr. Nádor László, az Országos Magyar Vadászkamara Zala Megyei Szervezetének elnöke
Fotó : Steyer Edina/Zalaerdő

A vad mozgása nagyjából szürkülettől-hajnalig tart, nappal ritka esetben lehet erdei állatokat észlelni az utak környékén. Kivételt képez ez esetben az, ha párzási időszak van, vagy, ha kihajtják a nappali pihenőhelyéről. Ezt sokszor akaratlanul is előidézhetik kirándulók, ám olyanok is, akik illegális tevékenység miatt, így agancsgyűjtésből adódóan zavarják meg a vadat.

- Ha viszont társas vadászat miatt következett be az ütközés, arra könnyen vissza lehet következtetni, ugyanis ezeket dokumentálják. Ilyenkor fizetési kötelezettségüknek eleget tesznek a vadgazdálkodók. Ennek során azonban elenyésző számban kerül vad az útra – jelezte dr. Nádor László.

Mi a teendője az autósnak, ha megtörtént a baj? A megyei vadászkamara elnöke elmondta: a vadászatra jogosultat is értesítenie kell jármű vezetőjének. Azonban helyismeret híján a rendőrség jelzi a területen dolgozó hivatásos vadásznak az esetet, aki a vadért megy.

S mit tanácsol a szakember a hasonló esetek elkerülésére? A megyében bárhol lehet számítani arra, hogy a közúton megjelenhet vad. Függetlenül attól, hogy táblával jelezték-e a vadveszélyes területet. Dr. Nádor László szerint, ha mindenhova elhelyeznék az adott táblát, elveszítené a jelentőségét. Azt tanácsolta a megyei vadászkamara elnöke saját tapasztalatai alapján: a „kritikusabb” időszakban célszerű a lassúbb haladás, ahol lehet, reflektort kell kapcsolni, és ha az út szélén megcsillan valami, például egy vad szeme, azonnal fékezni kell.

A szarvas szinte sosem jár egyedül. Így, ha az úton áll egy tehén, valószínű, hogy követi őt több is, ezért nem árt az óvatosság.