Bikini: mindig a kisemberhez

D. Nagy Lajos a Zalakarosi Bornapok vendége volt a minap. Fürdővárosi fellépése előtt sikerült néhány szót váltani az ismert zenésszel.

- Tavalyelőtt ünnepelték a Bikini fennállásának 25. évfordulóját, s ahogy mondani szokás, nemsoká krisztusi korba lépnek. Negyed század nagy idő, főleg annak tükrében, hogy ennek nagy része olyan korszakban telt el, amikor sok mindenről nem volt szabad beszélni.

- Miért, most szabad? - kérdezett vissza nevetve. - Ma sem könnyű a színpadon olyan dolgokat kimondani, amelyekről általában csak baráti körben ejt szót szívesen az ember. Márpedig egy művésztől általában mdenütt joggal várja el a közönség, hogy határozott véleményt mondjon a világról - úgy érzem, mi minden egyes dalunkban megfeleltünk ennek az igénynek. Még az érzelmes számok esetében is, mindig az aktuális hatalommal szemben álló, vagy annak a hálójában vergődő egyszerű kisembert képviseltük. Ugyanis meggyőződésünk, hogy a hatalom önző és folyton újratermeli önmagát - s e tekintetben nincs különbség jobb- és baloldal között.

- Lát-e különbséget mechanizmus és mechanizmus közt? Másként működik-e most a rendszer , mint 1989 előtt?

- Akkoriban primitívebb módon történt minden, mint ma. Régen például, ha látni akartak, jött két rendőr, megfogtak, bevittek a Tolnai Lajos utcai börtönbe, aztán elbeszélgettek velem.

- Előfordult ilyen?

- Hajaj, már saját székem volt... Manapság sokkal kifinomultabbak a módszerek: lehallgatják a telefonomat, mindent tudnak rólam, hogy mikor, mit csinálok - tehát a nyomon követés sokkal diszkrétebben és nagyobb mélységben megy, mint anno. Néha már úgy érzem, újra Orwell-i időket élünk. Tehát bármennyire is hihetetlen, a rendszerváltás után cseppet sem lett könnyebb az életünk, még 1991-ben is tiltottak be klipünket. Sajnos, középvezetői posztokon az előző rendszert kiszolgáló emberek maradtak - ami máig nem változott.

- A rendszerváltás után elkezdett fogyni az érdeklődés a Bikini iránt. Nem volt igény a zenekar illegális zenéjére?

- Én nem így látom, szerintem egészen másról volt szó. Egyfajta szennyhullám árasztotta el a színpadokat, olyan emberek lettek zenészek , akiknek korábban semmi közük nem volt a szakmához. Összetereltek négy ugrabugráló manökent, s profik énekeltek helyettük. A szervezők pedig ennek a folyamatnak a hatására is egyre gyakrabban kérték tőlünk: ne hozzunk annyi hangszert, csak egy CD-t, tegyük be a lejátszóba, és tegyünk úgy, mintha zenélnénk. Erre azt mondták a többiek, hogy szó sem lehet róla, nem azért jártak évekig konzervatóriumba, hogy hülyét csináljanak a közönségből. 1992-től öt éven át nem zenéltünk, közben folyamatosan kaptuk a leveleket, hogy mikor lesz újra Bikini. Éjjel, amikor hazaértem, a lépcsőházban 25-30-an aludtak hálózsákokban, s várták, hogy mikor jövök haza. Le kellett ülnöm velük beszélgetni, s ez így ment öt évig. Aztán, látva az igényt, ismét összeálltunk, s igaz ugyan, hogy mára jelentősen átalakult a zenekar, de úgy vélem (és a tapasztalataink is ezt mutatják), kifejezetten jót tett a felfrissülés.

- Mikor számíthatnak a rajongók újabb albumra?

- Karácsonyra egy válogatáslemezzel jövünk ki, melyet a valaha volt 30 legjobb dalunkból állítunk össze. Majd ahogy ez megjelenik, azonnal stúdióba vonulunk, ott töltjük a karácsonyt, a szilvesztert, továbbá az év első hónapjait is - a munka gyümölcse, az új korong valószínűleg április végére, május elejére jelenik meg.