2011.03.22. 07:38
Evvel a finom csipkézeteket mélyítem
A napokban jelent meg a jeles zalai népművészeket bemutató Saját örömére, mások gyönyörűségére sorozat folytatása, mely ezúttal Pápai Sándor fafaragónak állít emléket.
Pápai Sándor az ország különböző részein juhászkodott, mígnem szakértelmét segítségül híva, 1962-ben Galambokra került, ahol végül is letelepedett, s feleségével három gyermeket nevelt. Már 12 évesen, juhászbojtárként motívumokkal díszítette a fát, anélkül, hogy valakitől tanulta volna. Ösztönösen alakította ki azt a mesés világot, amihez a természet, a betyár- és pásztorélet adott ihletést. A faragáshoz maga készítette az eszközeit is, melyek közt szerepelt hasgató , sarokvágó , holker - ahogy ezeket elmondása alapján dr. Kerecsényi Edit néprajzkutató lejegyezte. De hogy értsük is, miről van szó, íme például a holker szerepe: Evvel a finom csipkézeteket mélyítem. Főleg botot, juhászkampót, kobakot, karikás ostornyelet faragott, de készített csanakot, tükröst, kürtöt, valamint furulyát, citerát, dudát, mandolint, mely hangszereket rendszeresen meg is szólaltatta.
Többségében domború faragást alkalmazott, de kedvelte a karcolozást is. A fa mellett a szarufaragást ugyancsak magas színvonalon művelte, számos díszes kürt őrzi keze nyomát. 1968-ban népi iparművész lett, 1983-ban pedig átvehette a Népművészet Mestere kitüntető címet. Pápai Sándor faragott tárgyait a megye múzeumai és magángyűjtők őrzik.
A kiadvány szerzői a jövőben nemcsak a pásztorfaragó hagyományok legmívesebb alkotóinak állítanak emléket - megőrizve és egyben továbbadva a zalai népművészeti értékeket az utókornak.
