Mégis, kinek az élete?

A HSMK színpadán bemutatott Mégis, kinek az élete? komikus és ironikus betétekkel fűszerezett, a passzív eutanázia kérdéskörét boncolgató darab, melyben Rudolf Péter magával ragadó színészi játéka elvarázsolja a nézőtéren ülőket, akik képtelenek nem beleképzelni magukat a főszereplő sorsába.

Ken Harrison szobrászművész (Rudolf Péter) akinek élete a munkája egy napon balesetet szenved, s nyaktól lefelé teljesen megbénul, kórházba kerül. Az orvos kertelés nélkül közli vele: sok jóra ne számítson.

Az osztályos főorvos (Nagy-Kálózy Eszter) és dr. Emerson főorvos (Bálint András) Ken Harrison (Rudolf Péter) sorsáról vitázik. Fotó: Szakony Attila

A darab azt vizsgálja, hogyan lehet méltósággal túlélni mindezt, s egyáltalán ilyen helyzetben túl akarjuk-e élni? Ken nem akarja, s harcot indít a döntés jogáért. Küzdelmeit fergeteges humorral párosítja, s ebben az állapotában is képes méltóságot árasztani magából, annak ellenére, hogy tehetetlen: ápolók etetik-itatják, öltöztetik és pelenkázzák.

Aligha akadt olyan néző, aki az előadás alatt ne gondolkodott volna el azon: mit tenne, ha vele vagy esetleg egy családtagjával történne hasonló? Valószínűleg őket is ugyanúgy megosztotta a történet, mint a további szereplőket, legalábbis biztosan őrlődtek a kérdésen.

Ahogy dr. Clare Scott osztályos főorvos (Nagy-Kálózy Eszter) is, aki kétségek közepette próbált a legtöbbet segíteni Kennek. Vele ellentétben dr. Michael Emerson főorvos (Bálint András) semmiképpen nem akar beleegyezni a passzív eutanáziába.

Ken ügyvédet (Simon Kornél) fogad, hogy kiderítse, milyen lehetőségei vannak. Ahhoz, hogy tervét véghezvigye, jogilag is be kell bizonyítania: nem őrült, depressziós ember, akit csak a halálvágy fűt. Nem akar meghalni, de ilyen élettelen életet sem akar magának.

Pszichiáterek (Pokorny Lia és Mészáros András) vizsgálják meg, végül Millhouse bíró (Papp János) dönt Ken további sorsáról.

Papp János színművész aki egyébként a fiatal ügyvéd, Philip Hill szerepét korábban játszotta a Madách Színházban úgy véli, annak ellenére, hogy a bíró csak a darab végén bukkan fel, mégis kulcsfontosságú karakterről van szó, nehéz döntést kell hoznia.

- A nézők, akik Ken Harrison humora, jópofa megnyilvánulásai miatt végigkacagják az előadást, a bírói döntés meghozatalakor minden egyes alkalommal feszült csendben hallgatnak - osztotta meg tapasztalatait a színművész.