A jó zenész holtig tanul - Szaktáborba készül nyáron a botfai Válicka Citerazenekar

Áprilisban két alkalommal is Botfa lesz a főhadiszállás, ahol tovább fejleszthetik a tudásukat a népi hangszer szerelmesei. A nyári táborozások szervezés alatt állnak, de az biztos, hogy idén sem szakítanak a több évtizedes hagyománnyal és ott lesznek a tiszakécskei dzsemborin is.

A 40. születésnapi rendezvényükön a kép jobb szélén látható "alapítók" - Szigeti Zsoltné, Kupó Bernadett, Nagy Lajos, Mrakovics József, Nagy Sándorné - is felléptek  Fotó: A szerző

- A táborok pozitív közösségformáló hatása mellett a fő cél az, hogy a zenekar csoportjai számára biztosítsa a szakmai továbbfejlődést - magyarázza Nagy Lajos, a Válicka Citerazenekar alapítója. Örvendetes, hogy a kora tavaszi kurzusra az idősebb korosztály, köztük alapító tagok - Mrakovics József, Szigeti Zsoltné, Nagy Sándor és Nagy Sándorné, Kupó Bernadett - is jelentkeztek, ez ugyanis az én olvasatomban azt jelenti, hogy továbbra is aktívan részt kívánnak venni a zenekar életében.

S ha már zenei tanulmányoknál tartunk, Nagy Lajos elárulja, kezdetben bizony az alapítók tudására is ráfért a csiszolás. 1976-ban négy ládagyári citerán kezdték pályafutásukat.

1988 nyarán "válickás" citerakoncert a megyei könyvtár előtt. Itt hallotta őket zenélni két francia turista - itt kezdődött máig virágzó kapcsolat a dél-franciaországi vidéki kulturális színház társulatával

- A ládagyári elnevezést mi találtuk ki, lévén, hogy szegedi ládagyár készítette őket. Kezdetben csak a nálunk idősebb Tóth József tudott a maga módján, lúdtoll nyomóval és pengetővel játszani a hangszeren, tőle lestük a tudományunkat - míg a felesége a konyhában morzsolta a kukoricát, negyed magammal utánoztuk a citerajátékát. Pallérozta a tudásunkat Panni néni, László Imréné is, az ő biztatására kezdtünk a citerázásba, kísértük az énekét, az ő hatására vált küldetésünkké megőrizni népdalkincsünket.

Sokat nyomott a latba, hogy a furulyán már jól játszó Mrakovics Jóska személyében zeneiskolás diák is tagja volt a zenekarnak, és sikerült tudását többé-kevésbé átplántálnia a citerára. Az igazi tanulási időszak 1979-ben kezdődött, amikor Pribojszky Mátyás citeraművész meghallgatta a muzsikájukat. Nem kritizált, nem hümmögött, nem csóválta a fejét, csak megjegyezte: Így is lehet . Aztán megmutatta, mire képes a hangszer, ha avatott kezek nyúlnak hozzá. A válickások, mint jó szivacs, szívták magukba a tudományt, megfigyelték hogyan fogja le, hogyan pengeti a dallam és a zengő húrokat. Nemcsak tanultak tőle, hanem javaslatára új hangszereket is beszereztek, s a prím, a tenor és a basszus citerák már különleges hangzást biztosítottak az előadásuknak. A helyi népdalok - A botfai darás mácsik , A botfai kertek alatt - tolmácsolásával mindig, mindenhol nagy sikert arattak, de ahogy más tájegységek énekeit is bevették a repertoárjukba, egyre sürgetőbbé vált a zenei képzettség megerősítése. Már nem volt elég hallás után pengetni.

Nagy Lajos: "Őriznünk kell a gyökereinket, továbbadni a hagyományainkat"

- Mrakovics Jóskával beiratkoztunk a Kórusok Országos Tanácsa által szervezett citerazenekar vezetői tanfolyamra, fáradozásunkat siker koronázta, s 1980-ban kézbe vehettük a "diplománkat" - mutatja Nagy Lajos a dokumentumot. - A zenekarhoz később csatlakozó fiatal generáció már zömmel a zeneiskolában szerzett alapokra építkezhetett.

Gyerekekből és fiatalokból folyamatosan újabb csoportok alakultak. Elkezdődött a citerások tábori képzése, először 1984-ben a Citerabarátok Klubja által rendezett tiszakécskei táborban vettek részt. 1990-ban megalakult a Válicka Citerabarátok Egylete, mely a továbbiakban a civil szervezet és a zenekar jogi, szervezeti, pénzügyi dolgai mellett a kapcsolattartást és a szakmai képzést is a kezébe vette.

- 1994-es év fordulatot hozott a Válicka Citerazenekar életében - folytatja az alapító. - Ellátogatott hozzánk Urbán Zoltán, a hangszer virtuóza, aki az addig alkalmazott játékmódot alapjaiban átszervezte, a zenekar köré táncházi hangulatot varázsolt. Ehhez már új hangszer, a bőgő citera is az asztalra került. S mindez természetesen újabb és újabb tanulással, szakmai továbbképzéssel járt. Abban az évben a zenekar vezetését átvette Nagy Katalin, a lányom, aki már megfelelő zenei végzettséggel bír, és tanítja a zenekarba belépő fiatalok mellett a táborozókat is - miközben természetesen ő is folyamatosan gyarapítja a tudását. Botfán a múlt év végéig 11 citerakurzust tartottak, amelyben 6 éve már a válickások - Nagy Katalin, Ferincz Adrienn és Simon Norbert - tanítanak. A botfaiak Balatonkenese és Tiszakécske mellett részt vettek a szentendrei, örkényi, komáromi, újudvari, velencei, szentesi, simai, dinnyési citeratáborban és elvitték a botfai népdalokat számos fesztiválra, Dobronakon például a Diófa alatti nemzetközi citeratalálkozón csendültek fel zalai dalok.

Se szeri se száma a kitüntetéseiknek, elismeréseiknek - az Aranypáva díjat 2000-ben és 2008-ban, 2009-ben, 2012-ben, a Zalaegerszegért díjat 2003-ban kapták meg, a Zala Megye Kiváló Népzenei Együttese címet 2012-től viselhetik, Nagy Lajos mégis a gyökereikre a legbüszkébb.

- Két küldetésünk van - szögezi le. - Az egyik megőrizni a népdalkincsünket, köztük a helyi népdalokat, amiket anno László Imréné, Panni néni tanított nekünk. A másik, hogy továbbadjuk, népszerűsítsük az egész országban, sőt a határainkon túl is. Erre szerencsére adódik lehetőségünk, hiszen számos helyen vannak barátaink Magyarhonban és külföldön egyaránt. A Válicka jól ismert és megbecsült citerazenekar például Klagenfurtban, Marosvásárhelyen vagy akár Avignonban is.