2023.01.14. 19:00
Boszorkányperek Zalában – megdöbbentő történetek az akkori vármegyéből
A boszorkányok ma már nem többek számunkra, mint varázslatos, mesebeli lények. Volt idő azonban, amikor egészen más véleménnyel voltunk róluk, és biztosan tudtuk: a boszorkányok köztünk élnek, s részei a mindennapjainknak. A régi idők írásos boszorkányperei is erről tanúskodnak.
Képünk illusztráció.
Forrás: pexels.com
Komoly következményekkel járt régen, ha valakit boszorkánysággal vádoltak meg. A boszorkánypereket többnyire nem a hatóságok kezdeményezték, tanúvallomások szerint magánemberek voltak. A vádakat pedig sokszor magánbosszú vezette, ha valaki sértve érezte magát egy boszorkánygyanús személytől, tömeges panaszokkal és feljelentésekkel árasztotta el az alispánt. Sőt, ha valakinek volt haragosa, és az illető megbetegedett, egyből úgy vélte, hogy az nem lehet a véletlen műve, biztosan egy boszorkány tette azt vele.
„1746-ban Tóth Jutka, Bászki Miklós neje elleni vizsgálat során 5 tanú vallotta, hogy akire megharagudott a vármegyénél raboskodó asszony, azt vagy hideg lelte, vagy a lába „romlott meg". E jegyzőkönyv hátán más, de egykorú kézzel fel van jegyezve, „est etiam expedita, requiescat in sancta pace", azaz már végrehajtatott, nyugodjék békében.” - olvasható a Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyvében.
Néha a boszorkányság vádját összekapcsolták a házasságtörés, parázna élet vádjával is
„Harcz Jutka zalalövői asszonyt, ki a megye rabságában sínylődött, az 1750-ben folyt vizsgálat során a tanúk sora vádolta azzal, hogy akire megharagudott, arra hideglelést bocsátott, vagy szülés után szörnyű görcsökkel kínozta, ezenkívül lopott, parázna életet élt, és „fajtalan ágyból gyermekeket is szült". A per részleteit nem ismerjük, de egy későbbi boszorkányperben a tanúk megemlítik, hogy Harcz Jutkát megégették.”
„Simon Katáról 16 háshágyi jobbágy vallotta, hogy betegséget okozott, egy férfit megnyergelt, állatokat megrontott, sőt olyan varázsszert is használt, melynek segítségével bilincseiből is kiszabadult. A vizsgálat alatt a vármegye foglya volt, de perében nem hoztak ítéletet.”
A boszorkányperekben a tanúk sokszor megemlékeztek arról, ha a vádlott furcsa, babonásnak tűnő dolgokat tett
„Németh Mátyásné vizet szűrt szitán, és „eleven szenet" (parazsat) tett belé. Lakatos Zsuzsa valami kenőcsfélét rejtegetett egy ócska hidasba tett pohárban. Gombos Orsik Karácsony éjjelén leeresztett hajjal, és egy lyukas fazékba tett gyertyával a házát kerülgette. Molnár Marinka csalánt, emberi hajat és egy vízzel telt tököt akasztott a kéménybe.”
Két nőt azért vádoltak meg boszorkánysággal, mert gyermeksírokat ástak fel, az egyik vádlottnál pedig gyermekkoponyát is találtak. Akkoriban úgy tartották, hogy aki koponyacsontot visel, annak nem árthatnak, azaz ha perbe is kerül, meg fog menekülni. Volt, akit egyszerre vádoltak lopással, házasságtöréssel és boszorkánysággal – ezen vádakkal máglyára is került a vádlott.
Magyarországon a boszorkányság vádja olykor férfiakat is sújtott, és egyes esetekben a politikai ellenfelek eltávolítását is szolgálta. A vallomásokat gyakran kínvallatással csikarták ki a vádlottakból. Az összesen mintegy ezer magyarországi boszorkányper egy része halálos ítélettel, más részük enyhébb büntetéssel zárult. Az utolsó személy, akit Magyarországon boszorkányság (és gyújtogatás) vádjával kivégeztek, Deák Mihályné Berkesz Sára volt. Az ítéletet – mely pallos általi halál volt – Nagybánya város ítélőszéke hozta, és hajtotta végre 1762-ben. /Wikipédia/
Rendszerint döntő volt a pereknél az is, ha a vádlott nem járt templomba, és a fenyegetéseknek is nagy súlya volt akkoriban: „Várgy csak, várgy csak! Fejedre kulcsolod a kezed, úgy siratod meg! Még a gyereked is megbánja”. Ugyanis ha a megfenyegetettnek vagy valamely családtagjának, esetleg jószágának – akár egy év múlva is – bármi baja esett, egyből a fenyegetőre gyanakodtak.
De az, hogy a boszorkányként meggyanúsított személy konkrét beavatkozással ártott volna valakinek, kivételes esetben fordult csak elő. (Pl. „tehene szőrét szedte, és ezért a tehén megdöglött.”) A legtöbb perben azonban „hideglelést, nyavalyatörést” okoztak a boszorkányok. Akadtak persze egyéb vádak is, amiket a boszorkányságra fogtak:
„Horváth Judit fia „elméjében megtébolyodott". Varga Miklósnak „három holnapig az esze is elveszett". Simon Györgynek Baksa Éva „gazdot" hintett a szemébe, hiába szedték, mindig maradt benne. Ugyanezzel vádolták Gombos Orsikot is. Györké Panna elvette az étvágyat a vacsorától. Bécz János fia is eszét vesztette.”
A világ egyes részein a mai napig előfordulnak boszorkányüldözések
1999-ben Tanzániában azért gyilkoltak meg idős asszonyokat, mert vörös szemük miatt azt gondolták róluk, hogy boszorkányok. Az Egyesült Államokban 1999 decemberében egy oklahomai diákot tiltottak ki 15 napra az iskolából, mert állítólag boszorkányságot használt tanára ellen. 2008 májusában Kenyában legalább 11 személyt, köztük 3 férfit lincselt meg és égetett el a tömeg az ország nyugati részén. Azzal vádolták őket, hogy listát készítettek a falu lakóiról, akik ellen boszorkányságot használtak, majd egyenként kipipálták a nevüket, ahogy elhaláloztak. 2010 decemberében pedig legkevesebb 12 embert lincseltek meg Haiti néhány településén, mert az áldozatokról úgy vélték, hogy készakarva terjesztik a kolerát. A csoportokba verődött feldühödött lincselők a boszorkányoknak tartott szerencsétleneket bozótvágó késekkel és kövekkel ölték meg, majd holttestüket az utcán elégették - írja a Wikipédia.
Forrás: A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve, 1950-1960 Szerzők: L. Nagy Zsuzsa, Bóna István, Tóth János, Iványi Béla, Csalog József, Gedai István, Korek József.
Wikipédia
