A pályakezdő, a kisgyermekes anyuka és egy nyugdíjhoz közel álló nő az állásinterjúkról

Jóllehet a kérdés feltétele önmagában még nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, ám ha valakit ez alapján utasítanak el, az bizony törvénybe ütközik. Mindezt persze nem könnyű bizonyítani, de ha mégis úgy érzi valaki, hogy diszkrimináció áldozata, akkor az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulhat. Hogy mit tud tenni a hatóság, s egyáltalán milyen következményei, szankciói lehetnek a munkahelyi diszkriminációnak, arról majd később. Most inkább beszéljen a pályakezdő, a kisgyermekes anyuka és egy nyugdíjhoz közel álló nő.

– Én már bele sem írom az önéletrajzomba, hogy van gyermekem, mert onnantól kezdve hátrányból indulok, legalábbis az eddigi tapasztalataim ezt mutatják – mesélte Szabó Erika, aki órákon át tud mesélni a munkakeresés gyötrelmeiről, a családi állapotát inkább, mintsem szakmai hozzáértését firtató állásinterjúkról. – Alapvetően tanítói végzettségem van, tíz évig dolgoztam a szakmámban, de aztán beköltöztem a városba és minden megváltozott. Tanítóként nem tudtam elhelyezkedni, egyfelől csak kihalásos alapon lehet bekerülni, másfelől a nagy ritkán megüresedő álláshelyeket mindig valakinek a valakije kapta meg. Nem csüggedtem, kerestem más munkát, jóllehet az nem volt a hivatásom. Aztán megszületett a gyermekem. A GYES ideje alatt négy órás munkát próbáltam keresni, böngésztem is a hirdetéseket, sőt egy tucatnyi helyre el is küldtem az önéletrajzomat, de az esetek többségében még csak visszajelzést sem kaptam. Legutóbb már nem szerepelt az anyagomban, hogy van gyerekem. Érdekes módon be is hívtak állásinterjúra, s miután ott elmondtam, hogy anyuka vagyok, szinte csak ezzel voltak elfoglalva. Záporoztak felém a kérdések, hogy tervezek-e még gyereket, hogy élnek-e a nagyszülők, s ha úgy adódik, tudnak-e vigyázni a kicsire? Talán mondanom sem kell, de végül nem én lettem a befutó.

Szabó Erika szerint sok munkáltató csak  akadályként tekint a gyermekekre. Pedig anyaként is lehet keményen dolgozni
Fotó: Szakony Attila

Erika jelenleg még GYES-en van, így munkáltatója köteles volt visszavenni, igaz itt is felajánlották neki a közös megegyezéssel történő búcsúzást.

– Néha olyan érzésem van, mintha leprásnak néznének – fakadt ki Erika, aki hozzátette: egyrészről megérti, hogy a munkáltatók aggódnak a táppénzes napok száma miatt, de azt is érdemes lenne figyelembe venni, hogy aki munkát keres, az szeretne bizonyítani, s nem utolsó sorban eltartani a családját. Ha ez nem elég motiváció egy munkáltatónak, akkor mi?

Köhler Gellért 25 éves. Közgazdasági diplomával, német felsőfokú és angol középfokú nyelvvizsgával rendelkezik. Jelenleg a Kanizsai Dorottya Kórházban segédápolóként dolgozik havi 95 ezer forintért.

Bizonyítványok, nyelvvizsgák és diploma a 25 éves Köhler Gellért körül. A kanizsai fiatalember elég sok rossz tapasztalatot gyűjtött az elmúlt időszakban, szerinte a tudását igazoló dokumentumok manapság kevesebbet érnek, mint a protekció
Fotó: Szakony Attila

– Két évvel ezelőtt végeztem a Pannon Egyetemen turizmus, marketing és vállalatirányítás szakirányon – kezdte Gellért. – Friss diplomásként először zalakarosi szállodákban próbáltam elhelyezkedni, de ezeken a helyeken kerek-perec megmondták, ha nincs protekcióm, esélytelen vagyok. – Aztán voltam olyan állásinterjún is, ahol közölték velem, hogy csak próbaidőre vesznek fel, de ezen időszak alatt nem tudják figyelembe venni a szakirányú diplomámat. Mint kiderült: azért nem, nehogy a diplomás minimálbért kelljen kifizetni. Egyébként sok cég taktikázik úgy, hogy csak próbaidőre veszi fel a dolgozókat, majd mikor letelik a három hónap, új embert vesznek fel az adott munkakörre. A legextrémebb szituáció mégis az volt, amikor a vékony testalkatom és a fiatalos kinézetem miatt utasítottak el. Azt mondták: így nem vennének komolyan az ügyfelek...

Gellértnek azért pozitív tapasztalatai is vannak. Mint elmesélte: az elmúlt két évben egy multinacionális vállalat gyárában is dolgozott segédmunkásként, ahol legalább bejelentették és a fizetését is pontosan kapta.

Lassan kezdek teljesen kiábrándulni, azt látom ugyanis, hogy manapság a protekció többet ér, mint a diploma – mondta Gellért, aki elárulta: nem szeretne külföldön mosogatni, azért tanult ugyanis éveken át, hogy idehaza kamatoztassa tudását.

Habjánecz Györgyné nemrég töltötte be 55. életévét, s neki is szomorú tapasztalatai vannak az álláskeresés terén. Jelenleg ugyan van munkája, de közmunkásként nem veheti biztosra, hogy újra és újra bekerül a programba.

Hajbánecz Györgyné évek óta gyerekekkel foglalkozik. Szereti a munkáját, de közmunkásként állandó bizonytalanságban van
Fotó: Szakony Attila

– Korábban kereskedelemben, turizmus-vendéglátásban dolgoztam, de egy betegség miatt ki kellett hagynom néhány évet – emlékezett vissza Erzsébet. – Mikor ismét munkaképes lettem, nagy erővel és aktivitással vetettem bele magam a munkakeresésbe. Megpályáztam minden állást, amihez úgy éreztem, hogy van némi affinitásom, de valahogy mindig azt éreztem, hogy a korom a legfőbb akadály. Ezt persze sosem mondták ki, de az ilyet érzi az ember. Előfordult például, hogy minden, az adott munkakör betöltéséhez szükséges kompetenciával és készséggel rendelkeztem, sőt még a külön előnyt jelentő horvát nyelvet is beszéltem. Ez esetben az volt a munkáltató problémája, hogy angolul nem beszélek, noha a munkából kifolyólag horvát partnerekkel és ügyfelekkel kellett volna kapcsolatot tartani.

Erzsébet amúgy már nem álláskereső. Öt éve vezeti a Hevesi Sándor Művelődési Központban működő Pöttöm kuckót. A szülők és a gyerekek imádják és ő is szereti a munkáját. A gond csupán az, hogy ennek az állásnak nagy a bizonytalanság faktora, Erzsébetet ugyanis közmunkásként foglalkoztatják és ebből adódóan sosem tudhatja biztosan, hogy a következő évben is szükség lesz rá.

És most ennyi rossz, illetve abszurd élmény után térjünk vissza az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, ahol Gregor Katalin, hatósági és jogi főosztályvezető világított rá a részletekre.

– Évente körülbelül ezer megkeresés érkezik, ám ezeknek nagy része el sem jut az eljárás fázisáig – mondta Gregor Katalin, aki hozzátette: a hatóság három dolgot vizsgál, mielőtt eljárást indítana. – Egyrészt tudnunk kell, hogy a panaszt tevő személy megjelölte-e munkáltatójának a védett tulajdonságot (nem, bőrszín, nemzetiséghez való tartozás, fogyatékosság, politikai vélemény, családi állapot, terhesség, szexuális irányultság, életkor), s ha igen, emiatt érte e hátrányos megkülönböztetés. A panasztételnek időbeli korláta is van, ugyanis a jogsértéstől számított egy évig lehet eljárást indítani. A harmadik feltétel pedig az, hogy a panaszos kérelemnek tartalmaznia kell a panaszos nevét, lakcímét, illetve a bepanaszolt szerv vagy személy ismert adatait is. Egy telefonszámmal nem sokat tudunk kezdeni...

Mint megtudtuk: a hatóság többféle szankciót is alkalmazhat. Kötelezhetik a munkáltatót a jogsértés abbahagyására, 50 ezer forinttól 6 millió forintig terjedő büntetés kiszabására is lehetőség van, illetve a jogsértő nevét is nyilvánosságra lehet hozni.

Hogy a fentieknek mekkora visszatartó ereje van, azt nehéz megítélni. Mindenesetre a múlt évben foglalkoztatási megkülönböztetés miatt indított 321 eljárásból csupán 15 esetben sikerült megállapítani a hátrányos megkülönböztetést.