fény derült rá

2018.01.05. 12:50

Lukács György és J. R. R. Tolkien is Nobel-jelölt volt 1967-ben

A Svéd Akadémia feloldotta az 50 évvel ezelőtti titkosítást, így kiderült: a marxista filozófus és a Gyűrűk Ura írója is Nobel-esélyes volt 1967-ben.

A Nobel-szabályok igen szigorúak, ezt bizonyítja az is, hogy csak a díjat elnyert személyeket ismerjük, az adott év jelöltjeit viszont nem. Ezt ugyanis a Svéd Akadémia csak 50 év elteltével hozza nyilvánosságra.

Ez azonban minden év elején rendkívül izgalmas meglepetéseket tartogat: így derült ki például, hogy Illyés Gyula neve 1965-ben és 1966-ban is az esélyesek között szerepelt.

Az akadémia most az 1967-es jelöltek névsorát hozta nyilvánosságra. Közülük két személy igazán érdekes: az egyik Lukács György, a nemzetközileg is ismert, de erősen vitatott megítélésű marxista filozófus, a másik J. R. R. Tolkien brit nyelvész, a Gyűrűk Ura-trilógia és A Hobbit-könyvek szerzője.

Érdekesség, hogy a listán olyan szerzők is szerepelnek, akik 1967 jelöltek voltak, és később meg is kapták a díjat, például Samuel Beckett (1969.) vagy Pablo Neruda (1971.).

Ki is volt Lukács György?

Lukács György 1885-ben született Löwinger György néven budapesti bankárcsaládban. 1909-ben bölcsészdoktorátust szerzett. Az első világháborút megelőző években publikált a Nyugat és a Huszadik Század című folyóiratokban, tagja volt a Vasárnapi Körnek és a Galilei Körnek. Első korszakában olyan nagyhatású művei születtek, mint A lélek és a formák és a szellemtörténeti alapvetésű A regény elmélete.

1918 végén belépett az akkor megalakult Kommunista Pártba, 1919 februárjától az illegális Központi Bizottság tagja, a Vörös Újság szerkesztője lett. A Tanácsköztársaság 1919. márciusi kikiáltása után helyettes közoktatási népbiztos, április elejétől népbiztos volt.

Májustól a Vörös Hadsereg hadosztálya politikai biztosának nevezték ki, e minőségében a tiszafüredi vereség után, május elsején Poroszlón saját, hátráló katonái közül nyolc embert főbe lövetett.

A bukás után nem sokkal Bécsbe menekült, majd a moszkvai Marx-Engels Intézetben a marxizmus esztétikai rendszerét próbálta megalkotni, de 1931 és 1933 között Berlinben is élt. Mivel a politikától távolságot tartott, megúszta a sztálini tisztogatásokat, bár 1941 őszén, amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, két hónapra letartóztatták, majd kitelepítették Taskentbe.

Magyarországra 1945-ben tért haza, de még ezelőtt delegálták képviselőnek az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, és 1949 és 1951 között, majd 1953-tól ismét parlamenti képviselő volt. A budapesti tudományegyetem esztétikaprofesszora, 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli, később rendes tagja lett.

A politikai életbe 1956 tavaszán tért vissza. Részt vett a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Ideiglenes Szervezőbizottságában, de a november 4-i szovjet invázió után ő is a jugoszláv nagykövetségre menekült. November 18-án, amikor elhagyta az épületet, a szovjet hatóságok letartóztatták, Romániába vitték, csak 1957-ben engedték haza.

Az MSZMP-nek – jóllehet kérte felvételét – nem lehetett tagja, 1958-ban nyugdíjazták, a következő években belső emigrációban élt. Utolsó éveiben A társadalmi lét ontológiájához című összefoglaló művén dolgozott.

Lukács György, aki 1948-ban és 1955-ben kapott Kossuth-díjat, és akiről a legenda szerint Thomas Mann a Varázshegy Naphtáját mintázta, 1971. június 4-én halt meg.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!