Tíz évig dolgozott a nagy lehetőségért - Volt szurkoló, önkéntes és már kommentátor is

- Gondolta volna zalaegerszegi iskolás évei alatt, hogy egyszer olimpiáról fog közvetíteni?

- Tizenévesen én is álmodoztam olimpiai szereplésről, de ehhez sajnos nem volt meg bennem a kellő kitartás sem teniszben, sem kosárlabdában. Már a Zrínyi-gimnáziumban töltött éveim alatt is rendre a Nemzeti Sport olvasásával kezdtem a napot, a sporttal szeretnék foglalkozni gondolat végig ott volt a fejemben, de csak harmincéves koromra jött el a lehetőség, amivel ezt meg tudtam valósítani. Az Eurosport magyar nyelvű szerkesztőségének kommentátoraként volt szerencsém négy olimpiáról is közvetíteni, de egyiket sem a helyszínről. Ez az élmény csak idén, az MTVA-nak köszönhetően adatott meg.

- Két olimpiára is olimpiatörténeti vetélkedő győztesként utazhatott. Milyen emlékei vannak Sydneyből és Athénból?

- Az első mindig a legcsodálatosabb, 25 évesen, a világ túlsó felére eljutni mellbevágó élmény volt. A 2000-es nyári olimpiát azóta is sokan emlegetik referenciaként, ráadásul magyar szempontból is sikeresen alakult. Nekem örök emlék a magyar-osztrák női kézilabda negyeddöntő, amit ritkán látható hajrával fordítottunk meg hosszabbításban, de az oroszok elleni férfi vízilabda döntőt, a 13-6-os magyar diadalt szintén élőben láthattam. Négy év múlva már önkéntesként is dolgoztam az athéni olimpia triatlon versenyein, így a játékok egy teljesen más vetületét tapasztalhattam meg. Itt hatalmas élmény volt a közös szurkolás, a kézilabdameccsek utáni ostorcsattogtatós ünneplések.

Vásárhelyi Tamás (jobbról) Rióban, Péni István sportlövővel Fotó: Kis János

- Több olimpián is önkéntesként vett részt. Milyen tapasztalatokat gyűjtött ezeken a játékokon?

- Akinek van szabadideje, beszél idegen nyelveket és némi kalandvágy is szorult bele, részese lehet az olimpiának, egészen más módon, mint egy átlagnéző. Ha az embernek szerencséje van a beosztással, akár Usain Bolt ruháit is cipelheti az atlétikai stadionban vagy egy másik világsztár kísérője lehet a doppingvizsgálat során. Én elsősorban médiás területeken dolgoztam önkéntesként, a 2014-es szocsi olimpia volt talán a legcsodálatosabb ezek közül, ahol a sífutó és biatlon versenyek helyszínére kaptam beosztást. Szikrázó napsütés, hó, tiszta levegő két hétig, ahol ráadásul a vegyes zónában az összes világsztárral testközelben találkozhattunk. Az egyik legkülönlegesebb élményem volt, amikor előttem gratulált a svéd király a pár perccel korábban olimpiát nyert sífutó váltó tagjainak.

- Mondhatjuk, hogy élete álma valósult meg, hogy a riói olimpiáról az MTVA riportereként közvetíthetett?

- Abszolút. Egy kicsit én is úgy voltam ezzel, mint a sportolók, hiszen tíz évet dolgoztam kommentátorként, mire bekerültem az olimpiáról közvetítő M4 Sport helyszíni stábjába. Elég sok sportággal kellett foglalkoznom, de minden kihívásnak örültem. A torna volt a fő, de a közvetített óraszámban a tollaslabda és a tekvandó is kiemelkedett, összességében pedig több mint tíz sportág eseményeiről tudósíthattam. A kinti stáb tagjaként az ember még jobban átéli, hogy egy olimpiai közvetítés mennyi apró elemből tevődik össze és milyen sok ember pontos, lelkiismeretes munkája kell ahhoz, hogy a XXI. századi televíziózásnak megfelelő élményt kapjanak odahaza a nézők. Jó, hogy az M5 bevonásával most két csatornája is volt a játékok közvetítésére az MTVA-nak, az olimpia után pedig utóbbi a teljes eseményt megismétli, így hazaérve én is megnézhetem, hogy mi minden történt Rióban