2011.08.11. 05:30
Egy szelet a tortából (kommentár)
Javában folyik a felkészülés augusztus 20-ra, emlékezvén Szent Istvánra és tetteire, fakítva a korábbi, „búzából új kenyér” termelőszövetkezetes érzést. Az ünnepi sürgés és forgás egyik látványos megnyilvánulása máris előttünk: bemutatták a nemzet tortáját a Parlamentben.
A testes alkotmányt kecskeméti barackból készítették, lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Nem minden alkotmány esetében áll fenn hasonlóan széles körű gasztronómiai konszenzus. De mit is érne, ha csak úgy van, darvadozva? Ez is változik az ünnepen. Mert felvágják, 15–20 ezer szeletre, majd a budai rakparton szétosztják. Tehát nem igaz, hogy nálunk nem jut a népnek a közös tortából. Íme, juthat egy szelet talán. Az örömöt csak fokozza, hogy nem marad el a Duna feletti légiparádé, dicső honvédeink földön, vízen és levegőben egyaránt kápráztatnak. És még nincs vége, hiszen az ünnep szerves része az esti tűzijáték, amelyre ezúttal is sokan figyelnek majd. Nekem speciel legjobban a Magyar ízek sétánya (Mís) tetszik. Ezen végiggyalogolva gasztronómiai csúcsokra hághatunk. De tetszik azért is, mert a cukrászok, a vendéglősök, illetve a Mísben érdekelt vállalkozók a bevétel egy jelentős részét az elszegényedett moldvai csángóknak ajánlották fel. Nekik nem sok, illetve semmi sem jutott eddig az ő nemzetük tortájából, mi pedig csak szeletenként segíthetünk. Az ünnep fényénél az árnyak is erősebbek.
Kapcsolódó cikkünk:
Különleges az idei ország tortája: cukorbetegek és lisztérzékenyek is fogyaszthatják
