Alternatív energiaforrás, avagy mivel növelhető a hazai zöldipar? (X)

Hagyományos energiahordozóink a technológia jelenlegi fokán, ha teljes mértékben ugyan ki nem bányászhatók, de a napenergiának köszönhetően közvetett módon is újratermelhető forrásokhoz juthatunk. A megújuló energiaforrások felhasználásával mintegy 16 %-ot sikerült fedezni az összes európai felhasználható energiakészletből, mely csupán 4 %-kal kevesebb, mint a 2020-ra tervezett 20 %-os növekedési kvóta. A 28 európai tagország közül 2014-ben Magyarország a 21. helyet foglalta el 9,5 %-kal, ezzel párhuzamosan 6 év alatt mi legalább 14,65 %-ot szeretnék megcélozni, mely figyelembe véve az egyébként is szép számú gyarapodást, egy elérhető valósággá kezd válni valamennyi tagország számára, köztük nekünk is. A megújuló forrásokra eső energiatermelési értékeket viszont részarányokra is érdemes bontatnunk, melyből megtudhatjuk, valójában milyen ütemben is haladunk az egyre fenntarthatóbb források kiépítettségének terén. (A zöldenergiából közvetett módon természetesen villamos energiát is elő tudunk állítani). Jó példával szolgálnak a különféle turbinák alkalmazásai, a szélenergia, a hulladékégetés termikus hasznosítása során füstgáztisztítók, szűrők után kapcsolt gőzturbinák, vagy például a vízierőművekben általában sorosan beépített, vagy függőleges áramú turbinákkal rendszerint villanyáram képezhető egy a turbinákhoz kapcsolódó generátorokkal. A közeg (szél, víz, gőz) sok esetben természetesen eltérő, annak energiáját azonban mindig mechanikai munkává alakítja.

Hazai szinten, azon energiamennyiség közül, mely a napenergiával közvetett módon kerül felhasználásra, 4 év elteltével (2016-ban is) közel a felét tette ki a biomassza (46,4 %), illetve a fennmaradó 53,6 %-ot pedig a többi zöldenergia, avagy a nap, víz, bio-, valamint depóniagáz és a szélenergia általi termelés adta. (Utóbbi igen jelentős, több mint 21 %-os részarányt tudhat magáénak). Szélenergia potenciálunk ugyanakkor tovább növelhető, ami földrajzi fekvésünket figyelembe véve sem lenne elhanyagolható szempont, leginkább az ország északkeleti vidékén, hiszen például a Kisalföldön 10 m-es magasságban is mintegy 4-4,5 m/s átlagos szélsebességet regisztráltak a nyári-téli uralkodó széliránynak figyelembe vételével. A növekvő fogyasztói igények megfelelő kielégítése ugyanakkor a folytonos kapacitásbővülést, ezzel közvetve pedig a kinyerési technológia fejlesztését is egyre inkább szorgalmazzák.

A fejlesztés „szellemi motorjaként” a megújuló energiaforrásokra beállított mérnökök képzésével tehetünk többek között eleget, mely műszaki irányzatok szakmai elsajátítását mi magunk is megcélozhatjuk, ha kellő affinitással rendelkezünk nemcsak a környezetvédelmi tevékenységek ellátására, de ezzel párhuzamosan még a fejlesztés és új technológiák megtervezésében is szeretnénk részt venni, úgy az ország megannyi Műszaki irányzatú felsőoktatási intézményben végezhető környezetmérnöki, vagy energetikai mérnökképzés közül választhatunk. A fővárosi műszaki egyetemen túl például Gödöllőn is tanulhatunk környezetmérnöknek, ahonnan tanulmányaink befejeztével már egészen emberbarát távolságra vagyunk mind a Kisalföldön egyébként nagyobb létszámú, mind pedig az Alföldre telepített szélerőművekhez, ha folytatjuk csak a fenti példánkat.

Egy nagyobb kapacitással bíró alföldi erőművet, a törökszentmiklósi 1,5 MW-os termelőegységét megemlítve még projektmérnöki területen, vagy villamosmérnökként is kibontakoztathatjuk tudásunkat, mely település Szolnoktól alig 20 km-re fekszik, de ugyanúgy Szegedről, Jászberényről, vagy éppen Kecskemétről, ezáltal a fővárostól is könnyen megközelíthető. Mérnöki álláskínálatok természetesen közvetlen elérhetőek Szolnok térségében is, ahogyan a kivételes állás Szolnok ajánlatok is. Mivel a Statisztikai Hivatal Szolnok vidékére 2013-tól is legalább 30 %-os munkahelybővülést mutatott ki, így közvetve e monumentális környezetvédelmi beruházások is hatnak a szolgáltatóiparra, mint például a termelt villamos energia központi hálózatba táplálása révén.