Szélárnyékkal segített az ország egyik legjobb versenyzőjének, Fair Play-díjat kapott

Péterről tavaly már olvashattak lapunkban, amikor minden idők legjobb eredményével, 4 óra 35 perc alatt tekerte körbe a Balatont. És fővárosi munkája mellett természetesen azóta is sok időt tölt örök szerelmével, a kerékpárjával.

- Egy félprofi alakulat tagja vagyok, ahol az utánpótlás tagjainak is igyekszem segíteni - fogalmazott Simon Péter. - Vannak gyors és szorgalmas kerékpáros tehetségek, akiknek szerintem az ifjúsági éveik során a fejlődésük érdekében több időt kellene külföldön tölteniük.

Péter nem kerget ábrándokat, pontosan tudja, hogy a külföldi szint eléréséhez nemcsak elhatározás, illetve koncepció kell, de tőkeerős támogatókra is szükség lenne.

Őt a szakértők testfelépítése és képességei alapján korábban gyakran hasonlították a spanyol Alberto Contadorhoz. A dicsérő szavakért sokat tett, hiszen közel tíz éve az élete része a sport, ezért értékelte, amikor sikerült az országúti biciklizés legjobbjai közt versenyeznie. Bár nagyon igyekezett, szerződést nem kapott. Ekkor döntötte el: felhagy az aktív sportolással. A folytatásban volt kerékpáros túravezető Törökországban, majd egy ismerőse invitálására a terepkerékpározásba is belekóstolt. Technikailag sokat fejlődött ebben az időben, de az országúti tekerés maradt a szíve csücske.

Simon Péter nyeregben. Ha egy profi csapat hívná, nem sokat gondolkozna, de addig is örömmel segít a fiataloknak

- Nem szeretem, ha valaki kifogásokat keres, hogy miért nem tudja az életébe beilleszteni a sportot - tette hozzá. - Ha valaki eltökélt, határozott célokat tűzött ki maga elé, akkor semmi nem tudja megállítani. Ez a fajta szemlélet sok tinédzserből hiányzik, de az a közeg, ahol dolgozom, épp a hozzám hasonló pozitív példákkal igyekszik felkelteni az új generáció figyelmét. Kitartással, lemondással és rengeteg munkával akkor is megéri a nyeregben maradni ma egy országúti kerékpárosnak, ha itthon még mostohák a körülmények. Ha valaki igazán elszánt és tehetséges, ma már akár egy külföldi amatőr viadalon is felhívhatja magára a legnagyobb csapatok figyelmét. Olyan lehetőség ez, amelyért igenis érdemes küzdeni.

Simon Péter jelenlegi csapatánál fizetést nem kap, ám például egy igen értékes kerékpárt használhat az együttes jóvoltából.

- A karbonbiciklit elektromos szettel szerelték fel, ami most már minden nagy csapatban normálisnak számít - mesélte. - Ennél a járgánynál nincsenek bowdenek, a váltókar elektromos hullámokkal kommunikál, és ezzel a hiba lehetősége minimálisra csökkenthető. A szerkezetet, ahogy a mobiltelefont is, tölteni kell, ami mindössze három órát vesz igénybe, cserébe hetekig jól használható.

Simon Péter gondolkodása és hozzáállása sokat változott az elmúlt években. Az egyéni érdekei háttérbe szorultak, megtanult közösségben gondolkozni. Már több viadalon indult, legutóbb arra figyelt, hogy az egyik társát segítse, s örömmel töltötte el, amikor az a dobogó harmadik fokára állhatott fel.

Az önzetlenségére a hazai sportági szövetségben is felfigyeltek, és a tavalyi, versenyeken tanúsított viselkedése alapján Fair Play-díjat adományoztak neki.

- Konkrétan segítettem az ország egyik legjobbjának, Peák Barnabásnak - mesélte a kanizsai versenyző. - Egy szlovák viadalon történt, hogy az egyik rivális csapatban tekerő fiatallal egy mezőnybe kerültem. Oldalszélben tekertünk. A legjobb csapatok ilyenkor egymásnak biztosítsanak szélárnyékot, a többieknek saját erőből kell megküzdeniük a légmozgással. Barnabást akkor "vittem" egy oldalszeles részen, amikor láttam, hogy a mezőny darabokra szakad. És a végén megnyerte a versenyt a kategóriájában.

Simon Péter a dél-zalai lankák közt ma is gyakran feltűnik, ezt a vidéket szereti a legjobban. Elmondása szerint, ha megkeresné egy profi csapat, szívesen visszatérne versenyezni, ám egyelőre minden erejét az utánpótlás felzárkóztatására fordítja.