2012.03.28. 08:26
Kuba, a trópusi kommunista barakk
A karib ég alatt ne várjuk, hogy hirtelen ránk tör az általunk ismert szocializmus nosztalgikus, langymeleg fílingje. A salsa, a rum és a szivar országában mellbevágóak az ellentétek: míg a turisták négy-öt csillagos rezervátumaiban fényes a napsütés és lágy a szellő, a kommunista rendszer utolsó, trópusi barakkjában a lakók vidámak ugyan, de az életük messze nem habos torta.
Havanna egy napba sűrítve: nem kis teljesítmény, amit csupán a magyarul beszélő, tősgyökeres havannai idegenvezetőnek köszönhetően sikerült abszolválnunk. Valdo egykor a debreceni egyetemen végzett, magyar szakon. Az általa bemutatott Havanna ma is őrzi a kolonializmus sajátos hangulatát, az alvilág, a fülledt erotika, a dekadencia diszkrét báját. Mindezt tudva a hulló vakolatú műemlék házak, boltíves allék, macskaköves sikátorok, a barokk nyomait viselő templomok, a jellegzetes négyszögletű terek kevésbé voltak lehangolóak. Attól persze egy percre sem lehetett elvonatkoztatni, hogy a múlt e romos díszletei között egykor Hemingway vagy Graham Green szürcsölte italát. Busszal végighajtottunk a híres Pradón, a lime-zöldben és flamingórózsaszínben pompázó egykori úri paloták között, majd a tengerparti autóúton, a nyolc kilométeres Malecónon, ahol nem ritka, hogy az óceán hullámai kicsapnak a hatsávos útra.
A város egyik legnevezetesebb épülete az 1929-ben készült Capitolio, amely a Washington D. C.-ben lévő hű másolata, valamint a 18. századi barokk katedrális, aszimmetrikus harangtornyaival. Mintha egy másik világba csöppentünk volna a szabadságharcos José Marti emlékművét csodálva a tipikusan szovjet mintára épült gigantikus téren, amely ma is a népi gyűlések és többórás Fidel-beszédek színhelye. Havannából mintegy háromórás zötyköldés után érkeztünk meg Varaderóba, a tengerparti turistaparadicsomba.
Külön fejezetet érdemelnének a járművek: Kubában nincs autóbehozatal, csupán egy-két éve megengedett, hogy az ott dolgozó külföldiek eladhatják az autójukat a helyieknek. Az egykori szocialista tábor szinte minden márkája megtalálhatók, de izgalmasabbak az ötvenes évekből ottmaradt amerikai autók, amelyekkel minden nagyobb helyen – főként taxiként – találkozhattunk. Gyönyörűek, de néha csak a festék tartja össze őket.
Varadero központjában, a Plaza Americanóban szerdánként a világhírű Buena Vista Social Club lép fel, telt házakkal. Az idős művészekből álló együttes varázslatos kubai muzsikája utánozhatatlan hangulatot teremtett, élen a legendás Omara Portuondóval.
