Az igazi tavasz kezdetén, Szent György napján hajtották ki az állatokat

A Szent György-napi kihajtási ünnep a Hortobágyon egy évtizede az egyik legjelentősebb hagyományőrző, egyben szezonnyitó esemény, amely látványos betekintést ad az egykori pásztorélet ma is élő hagyományaiba. Idén sajnos a látogatók nem tudják élvezni a hortobágyi kilenclyukú hídon a kihajtás lenyűgöző látványát, elmaradnak a fergeteges csikósbemutatók, és nem rendezik meg a népszerű kirakodóvásárt sem. Érdemes azért felidézni, hogy mi történik ilyenkor a hortobágyi pusztán.

Az állatokat természetesen a közönség jelenléte nélkül is kihajtják a pusztai legelőkre. A világörökség részét képező különleges területen már több ezer állat várja türelmetlenül a tavaszt, a szabadságot, hogy érezhesse a friss, kövér legelők ízét és zamatát. Elsőként az egyenként több száz állatból álló szürkemarhagulyákat hajtják ki, majd néhány nap múlva a Mátai nóniusz ménes is megkezdi a hagyományos nyári életmódját. A csikósok reggel kiterelik a csaknem száz pompás lovat a legelőre, de este visszatérnek a szállásukra. Az őshonos magyar racka és merinó juhnyájak is hamarosan elindulnak a pusztába, hogy elfoglalják a nádfedeles háztetőhöz hasonlító, hatalmas hodályokat, amelyek funkciója, hogy délben a nap melegétől védjék a delelő jószágokat, éjszaka pedig a hirtelen lehűlés ellen megtartsák a nyáj melegét.

A Hortobágy a magyar házi bivalynak is természetes élőhelye, belőlük is több százat legeltetnek. A pusztai legelőkön a nyári időszakban az állatoknak az egymástól látótávolságra elhelyezkedő gémeskutak vize nyújt felüdülést. A romantikus legendák ma is élnek, a pásztorok a bográcsban készülő, türelmesen forgatott slambuc mellett szívesen mesélnek a pandúrok és a betyárok harcáról, a pásztorok hősies cselekedeteiről, a portyázó haramiák rémtetteiről.

A Szent-György-napi kihajtási ünnep eredete a római korig vezethető vissza. Akkor még a rontás, a gonosz varázslás elűzésének napjaként tartották számon, és sokféle babonát hagytak hátra az utókornak. A boszorkányos rontás elleni védekezés szokásait a magyar néphagyomány is átvette, ezért a kihajtás napján kifüstölték az állatokat az istállóból, a kapuban tojáson, láncon vagy gereblyén hajtották át őket. A lányok, asszonyok pedig harmatot gyűjtöttek a kötényükbe, azzal itatták meg a jószágot, hogy kövérek és egészségesek legyenek. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a zöld ágnak is, amellyel az állatokat először hajtották ki a legelőre. „Úgy zsendüljön a jószág, ahogyan a zöld ágon a levél” – szólt a mondás.

A rossz szellemek elűzését aztán este sokszor a lakodalomnál is nagyobb vidám táncmulatsággal, evéssel-ivással ünnepelték meg.