Jó reggelt, Zala megye!

Pedig sérült madár volt, amit egészen a felgyógyulásáig ketrecben tartottak. Mondták is madarász ismerőseim: bezzeg, ha a megszokott közegében látnám, például kitárt szárnyakkal vitorlázni a levegőben, vagy lassú, kimért szárnycsapásokkal átszállni a folyó felett, netán az erdő termetes fájának magasba törő ágán gubbasztva, miközben szemügyre veszi a birodalmát, az volna az igazi. Azóta volt már szerencsém ilyen élményhez is, és csak megerősítette bennem a hitet: jó, hogy a környezetünkben élnek ezek a ragadozó madarak, hiszen jelenlétük – legalábbis számomra – azt jelzi: szerencsére nem tettük teljesen tönkre a természetet. Jó volna, ha így is maradna.