Csíksomlyói (dísz)térzene

Az eredeti, autentikus népdalívek mágnesként vonzották a járókelőket a tér délnyugati sarkába, ahol nem csak a vendégek muzsikáját lehetett hallgatni. Megtudtuk tőlük: a csapat két hete költözött be a botfai kastélyba, azóta járják megyénket (Hévízen, Keszthelyen és Zalaszentgróton is megfordultak már) műsorukkal. Egy mesével lepték meg az egerszegi közönséget is, amit a székely és csángó mondakör alapján, népi és egyházi zenével dolgoztak fel.


A székely város széli gyermekotthon, "árvácskái" Egerszegen
Fotó: Ohr Tibor

De beszéltünk a mindennapok valóságáról is. A székely város szélén, egykor Csikász Gergely plébános nyitott gyermekotthont 350 árva fiatal részére, akik közt tíz éve Hfliger Zsuzsanna szervezte meg a dalos kedvű intézetisek Árvácska együttesét. Az énekkar heti próbáin, fellépésein ma már nem intézetiseket is találunk, s ez az a csapat, amely egy egerszegi szülő, Riegel Valéria meghívására évente ellátogat megyénkbe is.

- Régi kapcsolatot ápolunk erdélyi ismerőseinkkel, s mivel lányaim a Mindszenty-iskolába járnak, az intézménynek ajánlottam, hogy hívja meg az Árvácska együttest - mondta el Riegel Valéria. - Ezektől a fiataloktól sokat lehet tanulni, igaz szeretettel fordulnak egymás felé, s valódi szívből jövő lelkesedéssel énekelnek.

Az ifjak elmondták: fontos a közösség, a zenélés öröme, és persze az sem rossz, ha néha csurran-csöppen némi kereset a térzenéből, amit továbbtanulására költhetnek.

- Sokszor rácsodálkoznak a járókelők, hogy kik is vagyunk, miért éppen népdalokat éneklünk - mesélte egyik Árvácska-tag, Főcze Izabella. - De ez is csak azt mutatja, hogy énekünkkel megérintjük az embereket. A népdalok pedig a magyar és székely identitás rokon voltát bizonyítják, és emiatt is többet jelentenek számunkra, mintha más műfajban szólalnánk meg.