Érsek Zsolt élvezi a munkát a ZVE-nél és szerinte tehetségekből itt sincs hiány

Érsek Zsolt Dunakeszin él. egy héten kétszer jön Zalaegerszegre, itteni tanítványai közül járnak a fővárosba hozzá válogatott keretedzésre is. A zalaegerszegi Vívó Egyletnél ettől a kapcsolattól sokat várnak, s ahogy dr. Vizler Ádám edző elmondta, Érsek Zsolt érkezésével és a közös munkával ugrásszerű változáson megy át a vívóképzés Zalaegerszegen. Reményeik szerint Wolf Ádám és Simon Kristóf példáján nőhetnek majd ki új tehetségek.

Érsek Zsolt (középen), dr. Vizler Ádám és Beke Zsolt, a ZVE két edzőjének társaságában is jól érzi magát, de persze az itt végzett munka és az abban rejlő lehetőség a legfontosabb.

Merthogy a ZVE már eddig is adott tehetségeket a magyar vívásnak, bár a megyeszékhelyi Mindszenty iskolában, ahol „laknak” ugyan mindent megtesznek a komfortosabbá tételére, de összességében mégis mostoha körülmények között készülhetnek. Érsek Zsolt hússzoros magyar bajnok, Európa-bajnok, világbajnoki és olimpiai érmes válogatott tőrvívó itt dolgozik a fiatalokkal, s a nemrég tartott háziversenyükön, a Mikulás Kupán beszélgettünk vele többek között eddigi egerszegi tapasztalatairól.

. Jobbról éppen Bangó Albertnek ad utasításokat és hasznos tanácsokat. Fotók: Jóna István

– Ami engem a vívással összeköt, az egész életem – kezdte ezzel Érsek Zsolt, s el is magyarázta miért. – 1966-ban születtem, 1974-ben kezdtem el vívni, 1976-ban kerültem az Újpesti Dózsához. Huszonhat évig versenyeztem, amiben benne volt az életem. A győzelmek, a vereségek a szerelmek, a csalódások, tehát a legszebb éveim, a fiatalságom. Majd amikor abbahagytam az élsportot, a felnőtt válogatottnál voltam vezetőedző, ami mellett szakosztályi munkát végeztem. Ekkor találkoztam ismét dr. Vizler Ádámmal, és a korábban kialakult baráti viszony tovább folytatódott itt Zalaegerszegen és elkezdtünk együtt dolgozni, s nagy lelkesedéssel kapcsolódtam be a munkába. Három évvel ezelőtt a férfi tőrözők utánpótlás-válogatott edzőjének neveztek ki, az idén kaptam a felkérést, hogy az egész magyar tőrválogatottnak legyek a vezetőedzője. Örömmel vállaltam, de azzal a kikötéssel, hogy Egerszeget nem hagyom itt. Feszített a program, rengeteg a verseny, de bízom benne, hogy van értelme. Az olimpiai válogatottnak van esélye kijutni, az olimpiára, bár férfi tőrben kicsit le vagyunk maradva az elittől, ám sok gyakorlással ez behozható.

Beszélgetésünk közben zajlott a verseny, ahol 23 fiatal küzdött a pástokon. S hogy mi a véleménye Érsek Zsoltnak a zalaegerszegi egyletről? Erre is kíváncsiak voltunk.

– Itt annyi gyerek van, hogy be sem férünk a terembe, jönnének, de nem tudjuk fogadni őket, mert szűkös a helyünk – mondta. – Ha lenne egy hangár méretű termünk, talán még az sem lenne elég. Utánpótlásban a vidék mindig erős volt, így Zalaegerszeg is nagyon jó. Nyugodtabb, mint a főváros, jobban elengedik a szülők a gyerekeket edzésekre. A tapasztalatom az, ha van szakember, akkor van vívás is, s ha jó emberek vannak együtt, mindez egymást generálja. Itt aranybánya van tehetségekben, de ehhez a körülményeknek is fel kellene nőnie. Van négy-öt olyan gyerek az egyletben, akikre lehet építeni. Hogy meddig juthatnak el, nos azt nem tudjuk előre megmondani, de a gyakorlás mindig meghozza az eredményt. Azt szokták mondani, hogy a vívó egy sakkozó, és egy atléta keveréke. Rengeteg plusz energiát mozgat meg fizikálisan és mentálisan és teljes embert kíván.

Érsek Zsolt szerint az lesz jó edző, aki jó ember is, de ehhez kell megfelelő szakmai tapasztalat, verbális és formális tudás. És ha valaki jó ember, azt a gyerekek megérzik és mellé állnak, így pedig lehet őket motiválni. Mindezek fontos szempontok, de összességében a sportág hazai megítélése sem mellékes. Érsek Zsolt szerint e tekintetben volt már jobb is a helyzet Magyarországon.

– A vívás nálunk mindig is népszerű sportág volt, s ebben nyertük eddig a legtöbb olimpiai érmet, s tele voltunk klasszis vívókkal – hallottuk Érsek Zsolttól. – Azért volt jó akkor, mert rengeteg jó edző volt. Anno a hadseregben a katonáknak kötelező volt egy évig vívást tanulni, majd a szocializmus idején voltak státusok és pozíciók, így nem akartak külföldre menni, vagy nem tudtak a remek oktatók kivándorolni. A rendszerváltás után mindez megszűnt, a finanszírozással együtt. Ezt a vívás borzasztóan megsínylette. A Testnevelési Főiskolán megszűnt az edzőképzés, gyakorlatilag most jutottunk el oda, hogy nincs itthon edző. Amikor szövetségi edzőnek kineveztek, sokan megkerestek külföldről, hogy jönnének haza. Státusok vannak, termek vannak, de pénz az nincs. A nyugati országokkal nem lehet versenyezni, ahol népszerű lett a vívás, és a magyar vívóedzők kirajzottak a világba.