2016.07.27. 17:14
Jó reggelt, Zala megye!
Férj, feleség toporog tétován az állateledelek súlya alatt roskadozó polcok előtt, majd utóbbi közli a segítségükre siető eladóval: néhány hetes kiskutyának szeretnének száraz tápot.
Látom, az eladó – kis túlzással – a szívrohammal küzd, s próbálja nyugalmat magára erőltetve tudakolni, az aprócska eb miért nincs még/már az anyjával. Majd speciális tápszert kínál. „A gyerekem se evett tápszert, miért adnék a kutyának?!” Ez a reakció. Hogy végül mire jutottak, nem tudom, ám már az is becsülendő, hogy a család próbált felkészülni a – túl korán elszakított – jövevény érkezésére.
Igaz, ha a körülmények engedik, jobb lett volna pár héttel később, mert bár közhely, éppen ezért örök igazság: any(j)a csak egy van – a kutyánknak is.
