Agymanók - Érzelmes érzelmek

A 11 éves Riley boldog családban él, sportol, a barátaival lófrál, majd egy csapásra megváltozik az élete, amikor San Fransiscóba kell költözniük. Nehezen megy a beilleszkedés, és a fiatal lánynak hiányozni kezdenek a régi emlékek, ismerősök, az egykori otthon. A főszereplő azonban nem Riley, hanem az ő fejében élő Derű, Bánat, Majré, Harag és Undor, akik az alap érzelmeket szimbolizálják. Az ő feladatuk, hogy a kislány átvészelje ezt a nehéz időszakot, ami természetesen nem megy könnyen. A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor Riley emlékei összekuszálódnak és a folyton pörgő, infantilis Derűn, valamint a csak bajt okozó Bánaton múlik, hogy a gyermek miként éli meg a változást.

Az agyunk talán a legérdekesebb, legkiismerhetetlenebb szervünk, ami számtalan felfedezésre váró titkot rejt. Most a gyermekek nyelvére lefordítva járjuk ennek a mesés helynek a tekervényes útját, a pixaros arcok pedig olyan kreativitászuhataggal nyűgöznek le minket, hogy csak lesünk. Roppant ügyes magának a „vezérlőteremnek" a kialakítása, az igazi ínyencséget azonban a tudatban rejlő kis városkák adják. Elutazunk fantáziaföldre, az álmok birodalmába, de még az absztrakt gondolatokba is. Ezek a helyek pedig látványosak, izgalmasak és annyira okosan és igényesen kivitelezettek, hogy már ezekért megéri megnézni a filmet. Az Agymanók másik és egyben legnagyobb erénye, a tartalom. A Wall-E óta nem készült ennyire mély, „felnőttes" témákkal operáló animációs alkotás. Sőt, megkockáztatom ez az egyik legérettebb mű a zsánerben, ami valaha napvilágot látott. Ugyanis az a ritka jelenség áll fenn, hogy egy óvodáskorú gyermek nem fogja érteni az Agymanókat. Sokkal inkább 8-10 év fölött ajánlanám, felső korhatár nélkül. A cselekmény a látszólagos színkavalkád ellenére is fájóan reális és igazi. Olyan problémakörrel találjuk szembe magunkat, amit csak egy bizonyos kor felett érez át az ember. Elvégre mit is látunk? A 11 éves kislány élete kvázi összeomlik, és próbál alkalmazkodni az új körülményekhez, ami ebben a korban (sem) éppen sétagalopp. Olyan érzelmeket produkálva fejlődik a személyisége, amik eddig számára ismeretlenek voltak, ezáltal válik mentálisan érettebbé és indul el a felnőtté válás rögös útján. A zárás fergetegesen vicces, Derű utolsó mondata után azonban nem vigyorogva állunk fel a székünkből, sokkal inkább elgondolkodunk a mondandóján.

Az Agymanókat tehát minden korosztály más miatt fogja szeretni, az animációs film titulus pedig senkit ne riasszon el a megtekintésétől és még véletlenül se gondoljuk azt, hogy mi kinőttünk ebből. Pete Docter filmje elképesztően egyedi, kreatív csoda, egy igazi érzelmi hullámvasút, amin garantáltan könnyeket ejtünk, és jó kedélyűen kacagunk. Intelligens és tartalmas szórakozásban részesít mindenkit, ami után elgondolkodunk, hogy vajon a mi agymanóink min tanakodhatnak, és vajon ki ül az asztalfőn, abban a bizonyos teremben.

Kapcsolódó cikk:

Ezek most a legnézettebb mozifilmek