Virágzik Zalában is a sokoldalú pitypang

Mindenki emlékszik, a tavaszi fonott virágkoszorúk legjobb alapanyaga a sárga virágú növény, a bóbitás magjainak szétfújása pedig tüdőkapacitás-mérésre is jó, de azt kevesebben tudják, hogy gyógynövényt is tisztelhetünk az igénytelen, szívós „gazban”.

A szakirodalom szerint növeli az étvágyat, javítja az emésztést, gyulladáscsökkentő hatású. Hatóanyagai epe- és májbántalmak, zsíranyagcsere-problémák esetén jótékony hatással vannak a szervezetre. A belőle főzött tea vizelethajtó és vértisztító, serkenti a máj és a vesék aktivitását. Csökkenti a vérzsírt, oldja a koleszterint. Reumás panaszok, köszvény, fájó ízületek esetén gyökerének főzetét borogatásra ajánlják. Az étkezési célokra is használt levele gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban, így például béta-karotin, C-, B1- és B2-vitamin, kálium, vas, kalcium, magnézium, foszfor is van benne.

Tudták-e, hogy Karinthy Frigyest is megihlette? Álljon itt Pitypang című verse:

„Kezed felé /Kezed, hajad felé Kezed, hajad, szemed felé/Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé/ Mit kapkodok?! – mindegyre kérded./ Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán –/ Virág/ Mért nem szeliden símogatva/ Ahogy szokás, ahogy mások teszik/ Miért kapkodva, csillogó szemekkel/ És mért nevetek hozzá – szemtelenség!/ Ilyen csúnyán, fülsértő – élesen!/ Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemre ütsz!/ Pitypang, ne hagyj itt/ Inkább megmondom/ Megmondom – várj, füledbe súgom, / Hajtsd félre azt a tincset.// (…) Porzód felé/ Porzód, bibéd felé/ Porzód, bibéd, szárad felé/ Porzód, bibéd, szárad, szírmod felé/ Mi kapkod így, pitypang? – A szél!/ A szél, a szél, a szemtelen bolond szél/ Vígan visítva-bosszuságodon./ Pitypang, mi lesz?/ Ez még csak a szellő/ Ez még csak kapkod és fütyörész/ De én még nem is beszéltem neked a családomról/ Hallod-e, hé!/ Füttyös Zivatar Úr volt az apám – anyám az a híres arkanzaszi Tájfun/ Tölcséres vihar a sógorom –/ Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan – alélva/ Felhőbefuró forgószél tetején?/ Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.” (1927)