Force of Nature: sok mozirajongó várta már Mel Gibson nagy visszatérését a filmvászonra

Mel Gibson sokáig kitaszított volt Hollywoodban, ám szerencsére visszatért, és a kamera mindkét oldalán bizonyította, hogy van még benne spiritusz. A Force of Nature esetében kár volt bárminemű stílus­bravúrra számítani, ám egyszeri mókában azért reménykedhettünk. Mint kiderült, okkal.

Puerto Ricót épp egy hurrikán készül megtépázni, így két rendőrt küldenek az egyik apartmankomplexumba, hogy segítsék az evakuálást. Egy öregember és egy visszavonult rendőr a lányával tartózkodik már csak az épületben, ám feltűnik néhány helyi gengszter, aki a lakásokban elrejtett értékes festményekre vadászik. Elkezdődik a macska-egér játék, amely során az ember mellett a természet is beleszól a küzdelembe.

A Force of Nature végtelenül egyszerű akcióthriller, ellenben meglepően nagy figyelmet fordít a karaktereire. Természetesen Gibson volt számomra a húzónév, de aki miatta nézné meg, lehet, hogy csalódni fog, ugyanis ő csak mellékszereplő. A fókusz elsősorban a rendőrökön van, de mindenki megkapja a maga jelenetét. Ez olykor feleslegesnek hat, de a legtöbbször működnek a kis háttérsztorik, mélyítve a jellemeket. Szintén kellemes csalódásként ért, hogy a film képes volt olyan apró húzásokra, fordulatokra, amikre nem számít az ember. Alapjáraton teljesen kiszámítható, hogy hova fut ki a cselekmény, de akadnak olyan kreatív elemek, melyek után tényleg elégedetten csettintettem. A Force of Nature működik a műfaján belül is, a másfél órás játékidő végig leköti a nézőt. A beszélgetős részek nem untattak, az akciók kellően intenzívek, semmiben nem kiemelkedő, de hozza az elvárható szintet. Ha kell, drámai, míg máskor önreflexív és kedélyesen humorizál. Ez nagyban köszönhető Gibsonnak, aki rutinból hozza a megfáradt, krákogó és káromkodó ex-zsarut. Ezek alapján úgy tűnhet, hogy egy mesterművel van dolgunk, de a film csak úgy működőképes, ha a helyén tudjuk kezelni. Michael Polish mwűve olyan, mintha a 90-es évekből maradt volna ránk, annak minden előnyével és hátrányával. Látszik, hogy nem százmillió dollárból készült, illetve rengeteg az illogikus szituáció és következetlenség. Miszlikre lehetne aprítani a filmet, süt róla a B kategóriás köntös, ugyanakkor ez adja a báját. Számos hasonló zsánermozinál frusztrálóak az efféle hibák, s helyenként valóban fájdalmas tud lenni a Force of Nature, de az embernek nincs szíve lépten-nyomon belekötni, mert amit lát, szórakoztató.

Gibson mellett Kate Bosworth és Emile Hirsch a húzónév, de feltűnik a Dexter sorozatból ismert David Zayas is. Passzolnak a történetbe, hozzák, amit kell, se többet, se kevesebbet.

A Force of Nature ártalmatlan alkotás, amit egy fáradt estén megles az ember, majd másnapra elfelejti. Semmi extrát nem nyújt, de a kitűzött célt teljesíti. Megvannak a maga gyermekbetegségei, mégis képes szórakoztatni. Laza akció, thriller, könnyed kikapcsolódásként, mert néha ilyen is kell.