A 47-es honvédzászlóalj írott emlékműve

A szabadságharc zalai honvédeinek ténykedését 1992-ben tárta elénk Molnár András, a Zala Megyei Levéltár igazgatója, de a történettudomány sosem zárul le, e tárgyban is újabb és újabb kutatási eredmények születtek, amelyek nyilvánosságra érdemesek.

Ehhez nyújtott lehetőséget a múltunk feltárása iránt elkötelezett zalaegerszegi önkormányzat TOP-pályázata, melynek eredményeképpen a kezünkbe vehetjük a ’48/49-es szabadságharcban harcoló zalai honvédeink történetét részletes tanulmányban bemutató, tiszti életrajzokkal és legénységi adattárral, hadiokmányokkal és visszaemlékezésekkel, korabeli metszetekkel, festményekkel, valamint e kötet számára készült új térképszelvényekkel kiegészülő kemény táblás könyvet. A munkafolyamatról Molnár András szerkesztőt kérdeztük.

– Néhány éve az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc kutatásának legnagyobb szaktekintélye, dr. Hermann Róbert előadást tartott a hangversenyteremben, ahol jelen voltak a 47-es Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület tagjai is – idézte a kezdeteket a történész. – Ekkor merült fel a 92-es kötet utánnyomásának ötlete, de mivel azóta számos új kutatási eredménnyel, újonnan előkerült forrással vagyunk gazdagabbak, inkább egy új kötet jött szóba, kifejezetten a 47-es zászlóalj történetét feldolgozva. Tehát innen származik az ötlet, amit szerencsésen karolt fel városunk említett TOP-pályázata. Így a kivitel és a terjedelem is e támogatáshoz igazodott.

A Hermann Róbert jegyezte összefoglaló tanulmány mellett helyet kaphattak a Zala Megyei Levéltárban őrzött források, köztük a napiparancsok jegyzőkönyve és a zászlóalj korabeli iratai is. Mindezek mellé került a tisztikar életrajzgyűjteménye, mely elsősorban Bona Gábor korábbi kutatásaira támaszkodik. Az anyakönyvek feltárásába bekapcsolódott dr. Kulcsár Bálint levéltáros is, aki többek között a többször előforduló, több személyt jelölő Nagy József névhez kapcsolható honvédtisztek közt teremtett rendet. A zalai honvédegylet 1867-es kiegyezés utáni, erkölcsi és némi anyagi rehabilitációt szolgáló össze­írásai, vagy a kórházak naplói ugyanúgy alapul szolgáltak a legénység névtárához, mint a Hadtörténelmi Levéltárban található Zala megyei honvédegyleti törzskönyv, melyet sokáig Spur János főhadnagy őrzött, s az ő hagyatékából kerülhetett később a fővárosi közgyűjteménybe.

– Legalább harmincféle forrást használtunk ahhoz, hogy minél teljesebb legyen a zászlóalj legénységének névsora, melyből az is kiderül, hogy ki melyik csatában sebesült meg, esett el, vagy hol, milyen betegségben hunyt el a mostoha körülmények miatt.

– A laikusok számára talán a legizgalmasabb fejezet az, amibe a korabeli visszaemlékezések kerültek, hiszen ezek olvasásakor átélhetik az eseményeket…

– Valóban, a zászlóalj mozgása, mindennapi élete, küzdelme aligha rekonstruálható nélkülük – mondja Molnár András. – Ezek közül kiemelkedik Szabó Samu honvéd századosnak az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött, és csak a 2000-es évek elején előkerült visszaemlékezése. A több alakulatnál is szolgált Egressy Ákos hadnagy emlékiratai szintén figyelemre méltóak, nem beszélve a már említett Spur János főhadnagy Hermann Róbert által nemrég felfedezett feljegyzéseiről, melyből az utolsó napok és a fegyverletétel eddig ismeretlen részletei bontakoznak ki. Kerkapoly Tivadar rövid, de annál izgalmasabb visszaemlékezéseit 1906-ban tette közzé Novák Mihály, a Székesfehérvárott orvosi praxist vivő Éder József honvédemlékei pedig az 1848–49. Történelmi Lapokban jelentek meg az 1890-es években – mindezek együtt adnak érzékletes képet a felejthetetlen másfél évről.

Szinte véletlenül derült ki a szerkesztő számára, hogy az 1848/49-es szabadságharc ábrázolásainak kutatásához – a hazai és a bécsi közgyűjteményeken kívül – egy USA-beli egyetem képarchívuma is jó szolgálatot tesz. A Brown Digital Repository Rhode Islandon működik, de a világ minden tájáról elérhető a digitalizált dokumentumtár, amelyben például a magyar szabadságharc csatáiról és résztvevőiről készült színezett nyomatok is fellelhetők. Ezek szintén gazdagítják a kötet képanyagát; az illusztrációk, metszetek és kőnyomatok több mint fele azonban a könyv fő szerzőjének, Hermann Róbertnek rendkívül gazdag, immár több mint 30 éve gyarapodó 1848–1849-es magángyűjteményéből származik.

A 47. honvédzászlóalj útját és csatáit bemutató színes térképeket a történelmi térképrajzolás egyik legnagyobb hazai mestere, a zalai származású Nagy Béla készítette, a könyv tipográfiai tervezését és nyomdai előkészítését pedig Seres Péter fotográfus végezte, magára vállalva a kiadvány pénzügyeinek intézését is.

Aki a kezébe veszi a könyvet, megállapíthatja, hogy ritkaságszámba megy az impozáns külleme, precíz kivitelezése, s az, hogy a benne foglalt tartalom, valamint a 300-nál több illusztráció tökéletesen kiegészíti egymást.