Emlékező sorok Bényi Zoltán (1960–2018) tiszteletére

Bényi Zoltán húsz éven át volt a csácsi Izsák Imre Általános Iskola igazgatója, személyében kiváló tanárt és igazgatót, segítőkész, művelt embert tisztelhettünk – kezdi sorait Gergye Katalin, aki közel negyven évig tanított magyart az iskolában.

Filantróp lelkületű polihisztor volt – folytatja. Földrajz–testnevelés szakon diplomázott, de érdeklődése messze túlnőtt ezeken. Hely- és oktatástörténeti kutatásokat végzett, emellett még a kevésbé ismert verseket is hibátlanul idézte. A biológiát szintén imádta, behatóan vizsgálta a növények, állatok életét, a természet működését. A képzőművészet ugyancsak szívügye volt. Híven őrizte Gábriel József festőművész (az ő nevét viseli az iskola Művészeti Műhelye) hagyatékát, s lelkes patrónusa volt Götz János Legenda című szobra megőrzésének, illetve bronzba öntésének. Egyik megálmodója volt az iskola Dús László Galériájának.

Megvalósult álmai között jegyezhetjük még, hogy a Klapka Utcai Általános Iskola új névadóra lelt Izsák Imre csillagász személyében, akinek nevét kráter is viseli a Holdon. Mélyrehatóan kutatta a zalaegerszegi születésű „égi mechanikus” életét; szerzőként, társszerkesztőként, szakértőként működött közre a róla megjelent kötetek, továbbá dokumentumfilm elkészültében.

A csácsi városrész óvodája s az iskola ÁMK-ként való működése ugyancsak megvalósult vágya volt.

Október 29-én lett volna 60 éves. Több mint két éve hagyott itt bennünket, halála mindannyiunkat mélyen megrázott. Rövid élete során sokat és maradandót alkotott, valódi énjét mégis fájdalmasan kevesen ismerhették.

Utolsó gondolatait velem osztotta meg, Babits Mihály Ősz és tavasz között című verséből idézve: „Barátaim egyenkint elhagytak, / akikkel jót tettem, megtagadtak, / akiket szerettem, nem szeretnek, / akikért ragyogtam, eltemetnek.”

Hogy mégse ez maradjon a végső üzenet, találtam számára egy méltó helyet a Holdon: az Izsák mellett légyen Bényi-kráter is ezentúl… – zárja emlékező sorait Gergye Katalin.