Papnak készül a zágrábi hittudományi egyetemen a murakeresztúri Bences Martin

Murakeresztúron, szülőfalujában valamikor bencés apátság működött, így akár innen is eredeztethető a neve. Martin papnak készül, de nem idehaza, hanem Horvátországban. A zágrábi hittudományi egyetemen második éve hordja a növendékek egyenruháját. Az már más magyarországi horvát fiatalokkal is előfordult, hogy orvosi, nyelvészi vagy más világi diplomát szereztek odaát, ám kispapnak ő szegődött elsőként. 

Szüleitől kapott indíttatása nyomán számára nem volt kétséges, hogy az általános iskola után hol folytatja középiskolai tanulmányait; a budapesti horvát gimnáziumba jelentkezett. 

– Miért választ papi hivatást egy mai fiatal? 

– A jó hivatás Istentől való – válaszolja felvetésemre felnőttes komolysággal, majd így folytatja: – Vannak persze élő személyek, akik ezt a szándékot erősítik bennünk. Számomra ez a személy szeretett nagymamám, aki kicsi koromban elvitt a templomba, ahol érdeklődéssel követtem mindazt, amit a plébános atya tesz az oltárnál. Már elsős koromban rendszeresen ministráltam, aztán jött a többi benyomás, ami efelé terelt. 

Példás tanuló lévén csatlakozhatott a Zrínyi-katédok csapatához. Nem véletlen, hogy középiskolásként egy színdarabban rábízták a püspök szerepét. S hogy miért is döntött úgy, hogy másik országban folytatja tanulmányait? Többek közt azért, mert szeretné anyanyelvi környezetben tovább csiszolni horváttudását. Mint mondja: jó helyet választott, mert odaát igazán él az egyház, a templomok tele vannak fiatalokkal. 

Amikor Murakeresztúr egy időre plébános nélkül maradt, amolyan mindenesként ő vitte a templom ügyeit. A falu küldöttségével 2018-ban Kaposváron is járt a püspöknél, hogy legyen papjuk. Sokáig nem lett. A helyiek aláírásokat gyűjtöttek azért, hogy a püspök atya változtassa meg döntését, s állandó papot biztosítson számukra. A zalai viszonylatban népes, 1665 lakosú település kérése két évig nem talált meghallgatásra. A plébánia ideiglenesen (oldalagosan) Miklósfához került, majd a kanizsai Felsőtemplomhoz. Ebben az időszakban Martin vezette az egyházközség anyakönyvét, rendben tartotta a templom környékét, s ha kellett, télen befűtött. Mivel akkor Budapesten tanult, a pluszként vállalt teendőit hétvégéken látta el. 

– Hála a Gondviselőnek, két év után a falu újból kapott helyben lakó lelkipásztort Vaslabán Csaba atya személyében – zárja le ezt a témát. 

Felvetésemre, hogy a szombathelyi megyés püspök, dr. Székely János patronáltjaként került Zágrábba s nem a lakhelye szerint illetékes kaposvári egyházmegye támogatásával, így válaszol: 

– A zalai horvátok lakta települések mind, így a tőlünk alig két kilométerre fekvő Molnári is Szombathelyhez tartozik, ezért választottam ezt az egyházmegyét, ahol több horvát él, mint a kaposvári körzetben. 

– Nem okozott gondot a horvát nyelvű felvételi, majd az, hogy ezen a nyelven hallgat komoly teológiai és más előadásokat, s vizsgázik, mint most is? 

– Amikor felvételiztem a Zágrábi Katolikus Hittudományi Egyetemre, nem gondoltam, milyen nagy fába vágom a fejszémet. Azt hittem, nem lesz gondom a nyelvvel, ám az elején akadtak nehézségeim. Ezeket két év alatt sikerült leküzdenem. A képzés öt évig tart, szemeszterenként 10-12 vizsgával. Mint másutt, itt is vannak könnyebb és nehezebb tantárgyak. Nekem ez utóbbiakhoz tartozik a görög és a héber nyelv. Az első két évfolyamon fő tantárgyként filozófiát hallgatok. Ezt követi majd a teológia és a liturgia. 

Haza általában szünetekben és nagyobb ünnepeken, például mindenszentek napján mehet. A karácsonyt a főpásztor társaságában tölti évfolyamtársaival együtt, ami általában bensőségessé sikeredik. Nem tudja még, mi lesz vele a pappá szentelés után. Szeretné, ha az egyetemet követő diakónusi gyakorlatot Magyarországon tölthetné. Ez idő alatt lesz ideje elsajátítani, miként kell magyarul misézni, prédikálni. Úgy tartja, csak előnyére válik, ha mindkét nyelven képes lesz leendő papi szolgálatának ellátására. 
A keresztúriaktól tudom, hogy közéleti aktivitása egyetemi elfoglaltsága mellett sem lankad, csupa hölgy társaságában továbbra is tagja a horvát önkormányzatnak. 2018-ban, amikor a helyiek még gimnazistaként megválasztották, az ország legfiatalabb horvát önkormányzati képviselője lett. 

A nyári szünidőben, amikor otthon van, kis keresmény reményében (ami jól jön egy egyetemista életében) visszatérően diákmunkásként dolgozik a Zalakarosi Gyógyfürdőben. Amikor elköteleződése kitudódik, a vendégek először meglepődnek, ám később bizalommal vannak iránta. 

– Számomra fontos, hogy az egyház lépjen ki a templom falain kívül, ily’ módon is kommunikáljon a hívekkel, hiszen csak így tudunk igazi közösséget, „egy házat” alkotni – vallja felnőttes komolysággal.