Iskolák államosítása Zala megyében

Nem volt kockázatmentes az éppen formálódó állampárt számára, hogy az SZDP annektálásával egy időben, 1948 május-júniusra bevállalta az iskolák államosításának levezénylését is. De számukra taktikailag ez volt a legkedvezőbb időszak, hiszen éppen véget ért a tanév, a mezőgazdaságban a legderekasabb munka, az aratás következett, így éppen el lehetett kerülni egy jelentősebb társadalmi ellenmozgást.

A kommunisták minden lehetséges propagandaeszközt bevetettek a közigazgatási apparátustól kezdve a tanítók és szülők megdolgozásán át a sajtóig bezárólag annak érdekében, hogy a lehető legzökkenőmentesebben történjen meg a fenntartó váltás. Először mindkét fél aláírásgyűjtésbe kezdett, bizonyítván, hogy kinek nagyobb a tábora. A művelet kapcsán világossá válhatott az élesebb szeműeknek, hogy az MKP, illetve nem sokkal később már az MDP miért tartotta fenn a „koalíció” látszatát, miért tartotta életben a társutas pártokat, pontosabban azok maradványait: őket is bevonták a folyamat társadalmiasításába, így próbálván legitimitást, egyfajta össztársadalmi akaratot megjeleníteni például az iskolaállamosítás frontján. A házi agitáció során feladatot kapott az összes épkézláb, valamire is használható tömegszervezet, ami csak létezett egy faluban. A másik oldal sem hagyta magát, szerzetesek járták a vidéket házról-házra és kitartásra, az államosítást kérő ívek aláírásának megtagadására buzdították a híveket.

A valódi ellenzéktől már megtisztított vármegyei törvényhatósági bizottság és a városi képviselő-testületek egyhangúlag, „nagy lelkesedéssel” foglaltak állást az iskolák államosítása mellett. A megye két városában kevés egyházi iskola működött, emiatt inkább a falvakban bontakozott ki ellenállás. Tornyiszentmiklóson például, ahol a képviselő-testület egyöntetűen megszavazta ugyan az államosítást, de a tényleges aláírás közben a négy-öt parasztpárti és kisgazda tag „kisompolygott” a teremből. Ugyanebben a faluban a pap az ellenagitálása mellett a „demokrácia ellenességét” a jelentés szerint azzal is alátámasztotta, miszerint: „Rákosi elvtárs keresztfiát is csak nagy nehezen akarta megkeresztelni.” Zalaszentmihályfán az FKGP helyi elnöke és egy másik vezetője, valamint a községi bíró határozott fellépésének következtében a képviselő-testület nem foglalt állást az államosítás mellett. De határozottságot igyekezett mutatni a körzeti MDP titkár is: „A szükséges intézkedéseket megtettem a bíró leváltása tekintetében” – írta havi jelentésében. Pusztamagyaródon szintén megtagadta az ív aláírását a helyi bíró – azonnal leváltották. A helyi sajtóban a nyílt fenyegetések mellett azt is megmagyarázták, hogy ez tulajdonképpen jó az egyháznak is, hiszen nem kell a továbbiakban az iskolafenntartás nyűgével foglalkoznia, hanem teljes erővel végezheti spirituális feladatait, a lelki gondozást. A legkényesebb helyzetbe, az üllő és a kalapács közé a tanítók kerültek, akiket munkáltatójuk, az egyház is erősen igyekezett fogni, de a leendő új fenntartó is presszionálta őket egyszer a korbácsot mutogatva, másszor a mézesmadzagot húzva el előttük.

Pókaszepetk községben a helyi tanítók feladták a leckét a falu kommunista párttitkárának. Még májusban egy államosítással kapcsolatos gyűlés után mind a három felekezeti iskolai tanító jelentkezett az MKP-ba, akikről tudták, hogy nyilasok voltak, egyikőjük a község katonai parancsnoka volt a háború végén, ráadásul korábbi próbálkozási helyükről, az SZDP-ből is kizárták őket. Mindezen „terheltségek” ellenére a titkár közölte velük, nem zárkóznak el a felvételük elől, de először bizonyítaniuk kell. Az államosítás melletti kiállás esetén tiszta lapot ígértek nekik. Tilajban a helyi MDP titkár került a rossz oldalra, ugyanis az iskolák államosítása ellen szólalt fel, ami a körzeti titkár fülébe jutott, aki azonnal ki is zárta őt a pártból.

Az államosítás időszakához köthetően, főként következményeiben, a legsúlyosabb eset Alsóbagod községben történt. 1948 májusában az egyik esti litánia után, az államosítás bejelentésének hírére azonnal mozgolódás indult a faluban, sokan a párttitkár háza elé vonultak, ahol az irodája is volt. A falusiak és a titkár között szóváltás alakult ki, de verekedésre, pláne más súlyosabb atrocitásra nem került sor. Még aznap este az ÁVO hat embert bevitt Zalaegerszegre, ahol nagyon megverték őket. A „zalai pócspetri”-ként tálalt alsóbagodi ügyet a Győri Népbíróság tárgyalta Zalaegerszegen, 1948 szeptemberében. Ekkor több mint fél tucat embert ítéltek el, a legsúlyosabb büntetést, öt évet, a plébános kapta.

Az 1948. június 9-én, Rezi községben megtartott MDP pártnapon szintén az esti litánia után száznál is többen vonultak a párthelyiség elé, sőt az épületbe is benyomultak és követelték az iskolák államosításának visszavonását. „Ekkor ért be a járőrszolgálatot teljesítő két rendőr a helyiségbe. Gerencsér a járőr fegyverét megragadta, hogy tőle elvegye. A rendőr azonban a földre terítette az illetőt. Majd a verekedő tömeget a rendőrök feloszlatták.” A másnap, Zalaváron tartott államosítással kapcsolatos értekezletre 150 helybeli asszony ment el és gyakorlatilag ellehetetlenítették azt. Az említetteken kívül még több faluban voltak különböző szintű tiltakozások, aláírás megtagadások, spontán felvonulások, vagy éppen szervezett gyűlések.

A hatalom számára tökéletesen kapóra jött a június 3-án Pócspetriben történt szerencsétlenség, amire egy koncepciós pert építettek, amit a kommunista propaganda maximálisan kihasznált, elrettentő légkört teremtve az iskolák államosítása körül. Az országgyűlés, majdnem napra pontosan 75 évvel ezelőtt, 1948. június 16-án alkotta meg „a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele” kezdetű 1948: XXXIII. tc-et. Erre az időre az emberek elfáradtak, amit a terrorisztikus légkör csak tetézett, ráadásul közelgett az aratás, ami a parasztember számára mindennél fontosabb volt.

Zala vármegye – amely akkoriban magában foglalta a Balaton-felvidéket is – mintegy 407 elemi és népiskolája közül, külön számolva a csak alsó tagozatos fiókiskolákat is, 337-et államosítottak, melyek közül 249 a római katolikus egyház, 9 a református egyház és 10 az evangélikus egyház fenntartásában működött, míg 67 iskolát a községek, kettőt pedig a MAORT tartott fenn. Középfokon a zalaegerszegi és nagykanizsai intézmények mellett a keszthelyi premontrei gimnázium került állami fenntartásba. 1948. szeptember elején Zala megyében 45 722 tanuló kezdte meg tanulmányait, a beiratkozásnál különösebb ellenállásra már nem került sor. Az iskolák ingatlanjait két évvel később, 1950-ben vették állami tulajdonba.