Keretek között kiélhetik kreativitásukat

A foglalkoztató a külső kórházban, a pszichiátriai osztály külön épületében található. Az osztályon több mint száz beteg ellátására van lehetőség, akik különböző betegségtípusokkal küzdenek. Mint Hári Bettina klinikai szakpszichológus elmondta, rehabilitációs részlegükön kötelező a foglalkozásterápia, amit a páciensek szeretnek, mert sokféle lehetőség közül választhatnak. A szakember szerint jó, hogy valamivel elfoglalják magukat, hiszen így megszüntetik a tétlenséget, ami az egyik melegágya a visszaesésnek, illetve elősegítheti a tünetek fokozódását. S hogy mi mindent csinálhatnak ott a beutaltak? Változatos kézműves tevékenységekkel várják őket, kezdve a textiles munkáktól, a papírhajtogatáson, az agyagozáson át a famegmunkálásig.

Ottjártunkkor Brúnónak, a terápiás plüssmedvének az egyik páciens éppen egy évszakhoz illő ruhát varrt. Mások kiszáradt szőlőtőkéből álmodtak meg egy-egy dísztárgyat. Az egyik munkatárs kiemelte, szívesen dolgoznak olyan anyagokkal, melyeket újra tudnak hasznosítani, s megmutatta, hogy a papírfonás technikájával hogyan készítenek poháralátétet vagy akár egy fonott kosarat. A betegek egyébként játszhatnak társasjátékokat, vagy ha éppen egy kicsit ki akarnak szakadni a közösségből, a könyvtárban könyvet olvashatnak. Az egyik fő cél az lenne, hogy a betegség ellenére visszatérjenek a munka világába. Ezt segíti a hajtogatás, az elkészült borítékokban később a gyógyszereiket tudják hazavinni. Míg ezzel foglalatoskodnak, visszatérnek olyan képességeik, mint a monotóniatűrés, a türelem és a figyelem. Dobozokat ugyancsak készítenek, amivel maguknak és másoknak egyaránt jót tesznek.

Ezeket tálca helyett lehet használni például a fertőző osztályon. Munkájuknak az intézményben a pandémia alatt különösen nagy hasznát vették. Ami a kreativitást illeti, a csoportok általában előre meghatározott tematika mentén tevékenykednek. Ha valakinek van egy jó ötlete, s el tudja foglalni magát, akkor választhat alapanyagokat és önállóan alkothat. Az itt végzett feladatok nemcsak időlegesen, hanem hosszútávon is sokat adnak a betegeknek. Javul az önértékelésük, az önbizalmuk, segíti az együttműködésüket, s azt is, hogy odafigyeljenek egymásra. Az pedig már mindenképpen eredménynek tekinthető, ha a pácienst több mindenbe be lehet vonni, hiszen így nagyobb valószínűséggel jut sikerélményhez.