Kora őszi uborkaszezon

No, nem a politikai értelemben vett pauza, hanem a tökfélék Benjaminjaként ismert zöldség kerti fénykora. Az Indiában őshonos, hivatalosan Cucumis sativusnak titulált, a görögdinnyével, a sütőtökkel rokon kultúrnövény termését a szakemberek egy része gyümölcsnek tartja, mások viszont ragaszkodnak a zöldség besoroláshoz, bár a szólásmondásokból ismert "felmászott az uborkafára" kitétel esetleg másra enged következtetni.

Ha a magamfajta amatőr biokertész minden évben okul a kudarcokból, egyszer majd csak sikerül tökéletes és bőséges uborkatermésre szert tennie. Remélem, jövőre ilyenben lesz részem. Mindenesetre az idei tanulságokat kamatoztatva a kabakosok palántáit a paprikával, a paradicsommal együtt védett helyen cserépben előnevelem, nagyobb korukban ugyanis fahamuval körbehintve és egyéb praktikákat bevetve könnyebb megvédeni a bélpoklos csigák hadától. Az idén is így tettem, de sajnos csak későn, miután a spanyol armada kétszer is lelegelte a frissen kikelt növényeimet. Summa summarom, így esett, hogy amikor kiültettem az utólag nevelt palántákat, Nusiék a szomszédban már saját termésből készítették az uborkasalátát. Még korábban azt is a magam kárán tanultam meg, hogy uborkánál is szigorúan be kell tartani a vetésforgót, a talajuntságot a legbőségesebb trágyázással sem lehet kiküszöbölni, ráadásul a speciális, főleg gombás betegségek is áttelelnek az ágyásban. Tény, hogy a biokertekben vegyi permetszerek nélkül strapásabb megvédeni, műtrágyák helyett komposzttal, saját készítésű növényi trágyalevekkel nehezebb felnevelni az uborkát is, de megéri, hiszen nem kell a maradványvegyszerekkel számolni. Az viszont nem teljesen igaz, hogy az F1 hibrid fajták termésének magja már nem termeszthető tovább - a szomszédban a szépséges uborkaültetvény mindig saját szedésű magból származik.

Szerencsére a kissé késve kiültetett uborkák pár nap alatt belakták napsütötte otthonukat és a kezdeti tétovázás után erőteljes növekedésbe kezdtek. Bőven kaptak a komposztált marhatrágyából, de gyorsan felélték az összes tápanyagot, ezért az öntözés mellett a táplálásukról is gondoskodni kellett. Ha uborkánk levele sötétzöld-kékes színű, nyugodtak lehetünk, mert még elég élelemhez jut, az erezet melletti fakulás viszont a nitrogénhiányt jelzi. A fokozott nitrogénigényét könnyen kielégíthetjük, ha a tövét trágyalé-oldattal vagy erjesztett csalánlével öntözzük. Így elősegítjük, hogy gyorsabban kifejlődjenek az oldalhajtásai, amelyeken majd a nővirágok nyílnak. A jól tartott növény nem csak több termést hoz, hanem egészségesebb is lesz és jobban ellenáll a betegségeknek. Viszont túltrágyázni sem szabad, mert akkor meg felnyurgul, a szövetállománya lazul, "elrúgja" a virágot és a termést, ráadásul fogékony lesz a gombás betegségekre. Ami még a tápanyag-utánpótlásnál is fontosabb: a rendszeres, és bőséges öntözés, ennek elmaradása miatt a termés nehezen fejlődik, felhalmozódik benne a keserű ízt okozó cucurbitacin vegyület. Igyekezzünk úgy öntözni, hogy a leveleket ne érje víz, vagy a naptól gyorsan megszáradjanak, a lisztharmatnak és gombatársainak ne legyen esélyük megfertőzni ültetvényünket.

Az uborka előnye, hogy fogyókúrázók is bátran fogyaszthatják, hiszen 95 százaléka (vitaminokban, ásványi anyagokban bővelkedő) víz. Egy közepes, hámozatlan uborka 30 kalóriát, 6 gramm szénhidrátot, 3 gramm fehérjék, 2 gramm rostot, a szervezetünk számára ajánlott napi C-vitamin mennyiségének 10 százalékát, K-vitamin igényünknek több mint a felét, magnéziumot, káliumot és mangánt is tartalmaz. Az egyik fő egészségügyi előnye, hogy segíti hidratált állapotban tartani a szervezetünket, karbantartja az emésztést, javítja az immunrendszert. A szakirodalomban újdonságok után a kutakodva egy fogínyt védő, és a rossz leheletet megszüntető egyszerű, de nagyszerű módszerre bukkantam: vegyünk a szánkba egy uborkaszeletet, a nyelvünkkel fél percig nyomjuk a szájpadlásukra. Az uborkából felszabaduló fikokemikáliák elpusztítják a rossz szájszagot és a fogínybetegségeket okozó baktériumokat, elősegítik a nyálelválasztást, semlegesítik a savakat a szájban, ami fogak egészségének megőrzéséhez is hozzájárul.