Staféta

2023.11.24. 15:00

A nagykanizsai bokszolók nagy családként éltek, jó volt tartozni valahova

Folytatjuk a sportolók emlékeit felelevenítő népszerű sorozatunkat. Múlt héten Krasznai Bence a stafétát Nádori Tibornak, a Kanizsa Box Klub egykori bokszolójának adta át, arra kérve, elevenítse fel a számára legemlékezetesebb nagykanizsai sportpillanatot.

Benedek Bálint

Nadosri Tibor boxoló

Fotó: Szakony Attila

A Nagykanizsához közeli Csapiban járt iskolába Tibor, ott főleg a foci érdekelte, a haverokkal rúgták a bőrt. Amikor aztán iskolát váltott és a városba költöztek úgy döntött, hogy szeretne kipróbálni valamilyen küzdősportot. Az akkori nevelőapja bokszolt, aki jól tudta, hogy a fiataloknak szüksége van erre, hiszen tiszteletre, tartásra tanít.

- Kerestük az edzőket, amikor egy járókelő meghallotta, hogy a bokszról beszélünk és ő ajánlotta a Kanizsa Box Klub néhai edzőjét, Korpics Miklóst - mesélte a 32 éves férfi. - Megmondta, hogy az NTE 1866 MÁV pályája mellett található a terem. Kilencéves lehettem, amikor még csak az erőnléti edzéseken vettünk részt, aztán megmutatták a sportág alapjait. Sokáig tartott a folyamat, míg kesztyűt húzhattam, de az edző látott bennem valamit, ezért biztatott, hogy járjak le tréningekre. Megtanultam az ütéseket, a zsákolást, aztán ringbe léptem. Szerette, hogy szorgalmas, lelkes voltam és koncentráltam a feladatomra.

Nádori Tibor 13 éves lehetett, amikor Győrben először éles versenyen a szorítóba léphetett. Elmondása szerint a legelső meccsén úgy kikapott, hogy azt sem tudta merre van az előre. Idősebb srác rendezte le, ami után kicsit megzuhant.

- Aztán mire hétfőn mentem edzésre már rendben voltam és Miki bá biztatására is számíthattam - folytatta. - Egy évvel később, 14 évesen az első országos bajnokságon stabil maradtam és 28,5 kilogrammban nyertem. Onnantól kezdve mindig nagyon akartam a győzelmeket, amelyek nem is maradtak el. Igyekeztem minden évben fejlődni és begyűjteni az adott súlycsoportomban ezeket a bajnoki címeket. Általában sikerült is, ezért a korosztályos válogatottság is elérhetővé vált, az ifjúságiak közé bekerültem, sőt a Heraklész programba is beválogattak. Az ifjúsági országos bajnokságon ezüstérmet szereztem, a felnőttek között pedig harmadik lettem.

Tibor hozzátette: több nemzetközi versenyen jártak Európában, igyekezett jól teljesíteni. Az amatőr boksz terén akkoriban a regionális bajnokságokon csapatban rendszeresen legyőzték a szerbeket, a szlovákokat, az osztrákokat és horvátokat.

- A csapattársakkal mindig ugrattuk egymást, frankó időszak volt, sok-sok nevetéssel - fogalmazott. - Az edzőkkel is kiváló kapcsolatot alakítottunk ki, egy nagy családként éltünk, jó érzést jelentett tartozni valahova. Ezekre a pillanatokra a mai napig szívesen emlékszem, egy időben nagyon sok csapattárssal kiváló haverságot alakítottunk ki. De olykor a súlycsoportomban lévő ellenfeleimmel is gyakran "összepacsiztunk", jóban lettünk. Emlékszem arra is, hogy az egyik meccsen épp nem volt ellenfelem, de az edzőm azt javasolta, hogy az eggyel nagyobb súlyban lévő soproni Máté Ádámmal küzdjek. Elkezdtünk hülyéskedni a ringben, nem bántottuk egymást, estünk-keltünk, a lábára léptem, bohóckodtunk. A bíró nem sejtette a barátságunkat, csak folyamatosan küzdelemre szólított fel bennünket, aztán pontozással, de kikaptam Kanizsán. Jót nevettünk rajta. Volt olyan sztori is, amikor a Kanizsa Plázában előre szóltak, hogy ne nagyon bántsam az ellenfelet, mert neki az első meccsei között szerepelt ez a bunyó. Nem fogadtam meg a tanácsot elég alaposan elvertem és nyertem.

Aztán 2013-ban a felnőtt magyar bajnokságon szerzett harmadik helye után nem folytatta az amatőr bokszolást. Csalódott akkor, hiszen Tibor úgy érezte, ha a döntőbe kerül legyőzhette volna az ottani ellenfelét. Erre nem kerülhetett sor, ezért abbahagyta.

- Nem bírtam sokáig boksz nélkül, s akkor profinak álltam - mosolygott. - A fővárosi Petrányi Zoltán menedzseremmel öt évet töltöttem és sok meccsen léphettem szorítóba. Végül 19 csatám volt, 9 győzelem, ugyanennyi vereség és egy döntetlen. Ráadásul elvitt Amerikába háromszor, Dániába és Angliába járhattunk, jó időszak volt a tapasztalatszerzésre. Közben a családdal Angliában éltünk, dolgoztunk, közben meccsekre jártam.

Aztán Nádori Tibor hazatért, vállalkozásba kezdett Székesfehérváron, amit végül abbahagyott. Fél éve ismét Nagykanizsán él, de nem sokáig, hiszen januártól ismét külföldön helyezkedne el. Több szakmája is van, karosszéria lakatos és fényező, és biztonsági őr.

Nádori Tibor a stafétát Hárs Gergőnek, a Szan-Dia Fitness SC egykori kötélugrójának adta át.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában