Jó reggelt, Zala vármegye!

A sárga, a vörös és a barna valamennyi színárnyalatában pompázó, hosszúra nyúlt ősz után esővel köszöntött ránk a változás. A csapadékot tolakodva hozták a felhők, végeláthatatlannak tűnő esőzésbe fogva. Kiengedett terhüket itta a föld. Szürkébe borult a táj, amelybe színt csak a piros háztetők hoztak a város felett. A tél már ekkor kezdte sejtetni magát, lehűlt a levegő, és megérkezett az első hó az elmúlt héten. Azóta többször is havazott, ideig-óráig a fehér szín uralkodott. Az első reggeli fagynak a kertünkben kesernyés barackot termő fánk is megadta magát. Utolsóként, egyszerre hullatta le összes levelét. A reggeli fagyoknak a kint parkoló autósok nem örülnek. De tél van. S hogy megjött, így van ez rendjén.