Romániában koncertezik a Magyarucca Zenekar

A zenekar vezetője, az énekes-gitáros-dalszerző Z. Lukács Sándor elmondása szerint ugyanis már akkor, 2018 októberében megállapodtak arról, hogy valamikor visszatérnek Temesvárra.

Konkrét időpontban nem egyeztek meg, a közelmúltban azonban jelezték feléjük a szervezők: február elején szívesen látják őket.

– A zenekar történetének egyik legmagasztosabb élménye kötődik az őszi Temesvár környéki vendégszereplésünkhöz – mondta Z. Lukács Sándor. – Egy kedves ismerősünknek, a Bándon kultúrház-igazgatóként dolgozó Fodor Andrásnak köszönhetően adhattunk négy koncertet a romániai nagyvárosban és környékén.

Lukács Sándor hozzátette: már maga az őszi meghívás is nagyon megtisztelő volt számukra. Ahogy az énekes-dalszerző fogalmaz: egy négyállomásos koncertturnéra készültek, ám valójában küldetés lett belőle. Úgy érezték magukat, mintha Magyarországot képviselték volna az ottani magyar kisebbség, a Temesváron és környékén sajnos már csak szórványban élő, de – talán éppen ezért – nagyon összetartó nemzettársaink előtt. Ezt az érzést az is erősítette bennük, hogy az indulás előtti utolsó pillanatban Zalaegerszeg város vezetése egy személyes üzenetet is tartalmazó reprezentatív kötetet bízott rájuk, amit az ottani vendéglátóiknak adhattak át.

– Akkor templomokban léptünk fel, így ennek megfelelő műsorral, az Innen és túl – lélek-kereső versdalok című összeállítással érkeztünk – folytatta Hóbor László, a Magyarucca billentyűse. – Ebben a magyar irodalom klasszikus, illetve kortárs költőinek, köztük néhány zalai szerzőnek a megzenésített versei szerepelnek. Ez egy öt éve bejáratott műsor, tisztában voltunk azzal, hogy milyen hatással van a hallgatóságra, arra azonban egyáltalán nem számítottunk, amit átélünk. Hihetetlen energiák mozogtak, nem lehet szavakba önteni, hogy milyen fogadtatásban volt részünk. Adtunk műsort egészen kis, mondhatni úgy is, hogy falusi templomokban, Dettán, Óteleken és Újszentesen, valamint a temesvári millenniumi templomban is, ami Európa egyik legnagyobb szakrális építménye, a budapesti Mátyás templomnál is nagyobb. Eddig soha nem éltünk át olyan élményt, mint ott, ma is gyorsabban ver a szíven, s remeg a kezem vagy a lábam az izgatottságtól, ha csak visszagondolok rá.

– Temesváron és környékén értettük meg, mit jelent határon túli magyarnak lenni, kisebbségi létben, szórványban élni – egészítette ki Kiss Szilvia. – Mi természetesnek vesszük, hogy magyarok vagyunk, nekik minden egyes napjuk már azért is küzdelemben telik el, hogy magyarul szólalhassanak meg. Amikor ezekkel a tényekkel szembesül az ember, akkor azért számot vet önmagával. Hallunk mindenféle véleményt a külhoni magyarsággal kapcsolatban, a temesvári utunkat követően bennünk azonban csak egyetlen érzés marad meg. Ők a testvéreiknek tekintenek bennünket, és semmi mást nem várnak el tőlük, csak azt, hogy mi is annak tekintsük őket. Elképesztő módon vártak bennünket, már órákkal a fellépésünk előtt ott ültek a templomokban. Meghatottságot éreztünk attól, hogy meghívtak bennünket, erre ők mutattak hálát azért, hogy képesek voltunk ötszáz kilométert utazni annak érdekében, hogy elvihessük nekik a műsorunkat. Olyan gesztusokat gyakoroltak felénk, amit szóval elmondani nem lehet. Ezért is döntöttünk úgy, hogy jövőben bármikor, bárhova visszamegyünk, ha hívnak bennünket.

A Magyarucca szombat esti fellépése a temesvári magyarság kulturális központjában, a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban lesz. A zenekar tagjai úgy vélik, ez akár egy hosszú távú kapcsolat második lépcsőfoka lehet, már csak abból kifolyólag is, hogy időközben egy aradi vendégszereplés lehetősége is felmerült már.