Edit és Xavér beköltözött az átmeneti otthonba

Ezek közös életük első lépései, a kis családot ugyanis csupán egy rövid autóút választja el attól, hogy a Családok Átmeneti Otthonában folytassa mindennapjait. Mindez hosszú ideig nem volt egyértelmű. Németh Edit még hétfő délelőtti telefonbeszélgetéseink alkalmával is szkeptikusan fogalmazott a boldog végkifejletet illetően. Annyit csalódtam már , mondogatta. Ám kettő előtt néhány perccel lelkesen újságolta: Megkaptuk az engedélyt, elhagyhatjuk a kórházat. Együtt.

Röviddel két óra után érünk az újszülött osztályra. Edit még a szobájában, az elbocsátásra vár, ám hamarosan megjelenik alakja a napsütötte folyosó végén. Előbb a nővérek segítségével néhány táska holmi kerül az előtérbe, majd megérkezik az anyuka is, a több számmal nagyobb bundazsákba bújtatott kisbabával.


Xavér, mintha csak érezné: bármekkora is a kavarodás körülötte, most nyugodtan kell maradnia. S így is tesz: kicsit nézelődik, aztán amikor meggyőződik róla, hogy anyja karjában biztonságban van, elalszik. Miközben Edit búcsúzik, elkezdünk bepakolni fotóriporterünk, Katona Tibor kocsijába, vállaltuk ugyanis, hogy a mamát és babát biztonságban új otthonukba szállítjuk. S a kis Mitsubishi kettőt is fordul a délután folyamán, több jó szándékú felajánló jóvoltából ugyanis az elmúlt napokban összegyűlt az induláshoz szükséges babakelengye, amit két hölgy vitt be Editnek a kórházba, a kis családról lapunkban megjelent cikkek hatására.

- Az egyik anyuka a saját babája által kinőtt holmikat ajánlotta fel, a másik pedig egy zalaegerszegi kismamaklub által szervezett gyűjtés eredményét hozta be nekünk - mondja Edit hálával a hangjában.

Így egyebek mellett kisággyal, babakocsival, etetőszékkel és komppal, valamint játszószőnyeggel, ruhákkal és pelenkával gazdagodott az épp hétfőn kéthetes baba.

- Boldog vagyok, hogy együtt lehetek a kisfiammal - szögezi le Edit úton a Családok Átmeneti Otthona (CSÁO) felé. Arcán azonban látszik: a jövő aggodalommal tölti el.A Vöröskereszt által fenntartott otthonban Somogyi Emőke intézményvezető fogad bennüket. Míg kolléganője körbevezeti Editet, mi őt kérdezzük.


- Három hét áll rendelkezésünkre eldönteni, mennyi időre kötünk megállapodást az anyával - mondja Somogyi Emőke. - Ez idő alatt egy esetkonferenciát is összehívunk majd azon szakemberek részvételével, akik kapcsolatban álltak az anyával. Ezen természetesen Edit is ott lesz. Intézményünkben egyébként maximum egy évig lakhatnak a családok.

A CSÁO többek közt a hivatalos ügyek intézésben segíti lakóit, akik akár életviteli tanácsokat is kérhetnek az ott dolgozóktól, tudjuk meg az intézményvezetőtől.

- Amiben tudunk, segítünk - hangsúlyozza Somogyi Emőke. - 24 órában gondozónők biztosítanak felügyeletet, illetve családgondozók végzik még a segítő munkát. S ha az anyukáknak halaszthatatlan elintéznivalója van, olyan, ahova a gyerekeket nem vihetik magukkal, a gondozónők vigyáznak a kicsikre.

A CSÁO-ban a jogszabály által előírt térítési díj ellenében tartózkodhatnak a lakók, ez Edit és Xavér esetében havi 14 ezer 250 forint, vagy a jövedelem maximum 25 százaléka.

Míg mi a napsárgára festett folyosón beszélgetünk, néhány segítőkész lakó felhordja a kis család holmiját a kocsiból. Abba a szobába, amely most az otthont és a biztonságot jelenti számukra. Közben Edit egy perce sem teszi le babáját. Így hagyjuk magukra őket.

Másnap ismét találkozunk az anyukával. Ekkor múltjának egy fájó szeletéről kérdezzük: Editnek ugyanis van egy másik gyermeke, akiről születése után lemondott. Minderről részleteket nem árul el, a tanulságokat azonban megosztja velünk.

- Rossz döntést hoztam húsz éve, amikor elengedtem gyermekem kezét. Ma már nem tennék ilyet. Mindenki életében lehetnek olyan momentumok, amelyeket később megbán, ám a múlton változtatni sajnos nem lehet. Ez a felismerés, ez a tapasztalat is erőt adott ahhoz, hogy Xavérért a végsőkig, még a legkilátástalanabbnak tűnő pillanatokban is harcoljak. Szerencsére most, még ha átmenetileg is, de biztonságban vagyunk. Megbánva és tanulva a múlt hibáiból, most szeretném jól csinálni... Mindent megteszek a fiam jövője érdekében.

A napokban megkerestük Edit hozzátartozóit, mert szerettünk volna tőlük is magyarázatot kapni a múltban gyökerező konfliktus okairól, s arról, miért alakult úgy, hogy szétszakadva kell éljen a család, ám ők nem kívántak beszélni erről.


Egy újszülött levele

Kedves Nénik és Bácsik!
Még csak két hete születtem, de már találkoztam az élet napos és árnyékos oldalával egyaránt. Anyukám ragadott tollat, hogy gondolatainkat, érzéseinket leírja. A rossz dolgokra nem szánok többet egy mondatnál, mert nem az a fontos. A fontos, hogy együtt legyünk. Akik embertelenül viselkedtek velünk, számoljanak el a lelkiismeretükkel, mert én még csak egy újszülött baba vagyok, senkinek nem ártottam, és nem érdemlem meg a felnőttek rosszindulatát, kegyetlenségét. De, ami sokkal fontosabb: vannak segítőim, jó emberek, akik az élet jelentős dolgaira még figyelnek. Arra, hogy egy kisbabát ne szakíthassanak el szerető anyukájától. Ezek az emberek látták, hogy ölelem, bújok hozzá és ragaszkodom már most, és mellénk álltak. Köszönetet szeretnék mondani a Zala Megyei Kórház osztályvezető főorvosának, dr. Vajda Györgynek, hogy támogatta a jó ügyet, dr. Buzogány Mária gyermekorvosnak, aki bíztatott és segített, Szűcsné Dóczi Zsuzsanna betegjogi képviselőnek, aki a hivatalos ügyintézés  útvesztőiben segített eligazodni, Marianna önkéntes segítőnek, aki csak fogta a kezünket a legnehezebb percekben, ami lelkierőt adott tovább küzdeni. Köszönet illeti anya volt munkatársait és  Anitát, Tündit és Marcsit, akik mellénk álltak és a mindennapi dolgok elintézésében segítettek, míg a kórházból ezt mi nem tudtuk megoldani. A Zalai Hírlap munkatársainak is hálásak vagyunk a közreműködésért, hiszen hozzájuk végső kétségbeesésben fordultunk. Egyben köszönjük a Gyámügyi Hivatal munkatársainak a gyors ügyintézést, hiszen ennek köszönhető, hogy a kórházat elhagyva nem kellett elválnunk egymástól. Mindenki, akit név szerint nem tudunk felsorolni - de egy jó szóval, egy gesztussal könnyebbé tette a helyzetünk, elismerést érdemel emberségéért. Tanulhatnak tőle mások. Lassan befejezem, mert elálmosodtam és anyukával is jó lenne összebújni már.
Nénik, Bácsik, köszönöm!
Xavér