2015.10.05. 17:27
Mária, a Magyarok Nagyasszonya
Zalaegerszeg - Hazánk reménye: a Magyarok Nagyasszonyáról zeng így az ének, aki történelmünkben valóságos, kitörölhetetlen személy hangsúlyozza - elmélkedésében Stróber László zalaegerszegi apátplébános.
Hányszor fohászkodott hozzá Zrínyi, Hunyadi, Rákóczi, s olyan sokan döntő időkben és állandó készültségben. Nem túlzás ez, hanem az ország történelmi árvaságában családok, egyének hite, reménysége egy anyának védelmében. Szent István király felajánlásáig vezethető vissza ez a bizalom, ünnepét Vaszary Kolos prímás kérésére engedte a pápa, amikor országunk megérte ezeréves jubileumát. A Szűzanyának, a Boldogasszonynak anyai segítségét már sokszor megtapasztaltuk. Hiszen még sohasem lehetett hallani, hogy valaki tőle gyámolatlanul magára hagyatott volna . Honnan ez a kiváltságos tisztelet az Asszony iránt? Magától az Úrtól tanultuk. Amikor az angyal köszöntötte a Szent Szüzet áldottabb te vagy minden asszonynál , akkor nem magától mondta, ő csak egy hírhozó volt, Isten üzenetét közvetítette. Az Úr Jézusnak is kellett egy édesanya. Urunk komolyan gondolta édesanyja iránt való érzelmeit, példát adott nekünk a szülői tiszteletre és a családi szeretetre. Nemcsak földi élete során halmozta el szeretetének jeleivel édesanyját, hanem már előtte is: minden kegyelemmel teljessé tette, földi élete után pedig testével-lelkével fölvette a mennyei dicsőségbe.
Mária a Szentlélek mátkája. Joggal mondhatjuk el tehát Sirák Fia könyvének szavait: Anyja vagyok én a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, a hitnek és a szent reménynek .
De Ő a mi édesanyánk is. Nemcsak Fiára viselt gondot földi élete folyamán, nemcsak az ő ügyét hordozta a szívében, hanem érettünk is aggódik, értünk is megtesz mindent. Ki tudna ellenállni anyai hívásának? Jertek hozzám mind, és teljetek el gyümölcseimmel! (Sirák Fia könyve). Nagyasszonyunk nem akar mást, mint elvezetni bennünket a szentháromságos egy Istenhez.