A tűz melege érleli tovább

- Na lássuk csak, hol tartunk... - mondja Kocsis Zsuzsanna, s lányával, Lapat Robertával nekigyürkőzve kiemel egy cserényt (aszalótálca) a fiókos szekrényre emlékeztető kerti aszalóból, ami családi kalákában épült meg a becsvölgyei ház udvarán. A táblányi szilva nyomán forró levegő csap ki az aszalóból, aminek alján ott domborodik a patkó formájú fűtőtér. A tüzes kígyó száját a túlsó oldalról táplálja karvastagságú ágakkal Zsuzsa párja, Németh József. Meg is mutatja a 2,5 méter hosszan izzó hasábokat, amelyek forró lehelete tovább kanyarog az U alakú járatban.

- A tíz cserényen összesen 2,5 - 3 mázsa szilva fér el, ha érett a gyümölcs 24 óra alatt lezajlik a folyamat - avat be az aszalás tudományába a virágkötészettel (és még nagyon sok mindennel) foglalkozó hölgy. A művelethez az is hozzátartozik, hogy kétóránként éjjel-nappal éleszteni kell a tüzet, továbbá a cserényeket is körforgás szerűen cserélgetni, hogy egyenletesen érje a hő a gyümölcsöt.

Kocsis Zsuzsa öt gyereket nevelt fel, mindegyikük szívesen odaáll mellé segíteni. Különösen az erdészként dolgozó Attila fia hűséges társ az éjszakai felkelésekben. Zsuzsa maga is szüleitől leste el annak idején az aszalás tudományát. Mint meséli, a félreeső Bencepusztán, avagy ahogy a helyiek hívták, Krumpis tanyán nőtt fel. Máig odaálmodja magát a békés, erdős tájba, ahol gyerekként magába szippantotta az aszalt gyümölcs illatát.

- Minden szilva alkalmas az aszalásra? - térünk vissza a praktikus jelenbe.

- Nem, a túlságosan lédús nem jó erre a célra, ugyanis  a nedvességgel együtt eltűnik a húsa is, nem marad más, csak a kemény héj meg a mag. Aszalni az való, ami jó érett, magvaváló, s a húsának megvan a kellő tartása.

Az aszalt gyümölcs nem csak önálló asztali csemegeként kedvelt, bóléba, levesbe, húsokba, süteményekbe is illik, s pálinkaágynak különösen kiváló. A szilván kívül tavaly fügét, paradicsomot, szőlőt is aszalt, utóbbit kocsánnyal együtt, fürtösen kell, különben teljesen eltűnik a beltartalom. Tervezi, hogy a jövőben  felezett sárgabarack, alma, feketeribizli és  áfonya is kerül majd az aszalóba.

Nézzük a meleg szilvaszemeket, némelyik még dundin feszül, a többi már ráncosodik.

 - El lehet valahogyan rontani a műveletet?

- El bizony... Ha túlfűtik a tüzet a szilva felhólyagosodik és megég, ha pedig nincs meg a kellő hőfok, akkor megszürkül. A 80-90 fok az ideális, akkor szép fényes marad.

- Az is fontos, hogy lassan, fokozatosan veszítse el a nedvességet a gyümölcs - kapcsolódik Németh József. - Sokan próbálkoznak sütőben az aszalással, de ez azért egészen más.

Akinek nincs ilyen szép, pajtával fedett kerti aszalója, az kénytelen beérni a boltban kapható elektromos verzióval.

- Azok inkább szárítók, mint aszalók, nem marad meg bennük úgy az aroma - vélekedik Zsuzsa, aki nem éri be az alapművelettel, némelyik aszalmányt meg is tölti.

Félidőben olló segítségével kihúzzák a magot a gyümölcsből, s a  helyére dió, tökmag, vagy kiskanál nyelével betöltött fahéj kerül. Utóbbi kettő Zsuzsa találmánya, le is védették az ötletet. (A diónál ügyelni kell rá, hogy jó száraz, tavalyi legyen, különben beleavasodhat az aszalmányba. Saját kárán tanulta ezt meg.) A megtöltött szilvák aztán mehetnek vissza a melegbe, hogy eggyé váljanak az új zamatokkal.

- Elég macerás folyamat... - vetem fel.

- Nem baj, mi szeretjük ezt csinálni.