Telt házas szilveszter a zalai szállodákban

OLDALTÖRÉS: Szokások, hiedelmek

Szokások, hiedelmek
● Egy középkori babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni
● Disznóhúst azért érdemes enni, mert a röfi előretúrja a szerencsét, szárnyast ellenben tilos fogyasztani, mert az hátrakaparja a szerencsét
● A gazdagságot többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani
● Aki lencsét eszik, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája
● A durrogtatással, tűzijátékkal el lehet üldözni a gonosz és rossz szellemeket 

Szokások, hiedelmek
● Egy középkori babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni
● Disznóhúst azért érdemes enni, mert a röfi előretúrja a szerencsét, szárnyast ellenben tilos fogyasztani, mert az hátrakaparja a szerencsét
● A gazdagságot többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani
● Aki lencsét eszik, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája
● A durrogtatással, tűzijátékkal el lehet üldözni a gonosz és rossz szellemeket 

Szokások, hiedelmek
● Egy középkori babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni
● Disznóhúst azért érdemes enni, mert a röfi előretúrja a szerencsét, szárnyast ellenben tilos fogyasztani, mert az hátrakaparja a szerencsét
● A gazdagságot többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani
● Aki lencsét eszik, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája
● A durrogtatással, tűzijátékkal el lehet üldözni a gonosz és rossz szellemeket 

OLDALTÖRÉS: Egyik helyről a másikra vándorolva, nem tudni, hol éri az éjfél az embert

Egyik helyről a másikra vándorolva, nem tudni, hol éri az éjfél az embert (Sámel József jegyzete)
Az ilyentájt szokásos „na, és hol lesztek szilveszterkor?” kérdésre kereken tizenöt esztendeje azt felelem: dolgozom. Idén is. Megint, újra „megostromlom” Keszthely térségét, szórakozóhelyeit. Valahogy így alakult, a nyugodtabb, meghitt ünnepnek számító karácsony a kollégámé, a jóval zajosabb, vidámabb és önfeledtebb év vége pedig az enyém, mármint ügyeletben. Már megszoktam, hogy míg mások önfeledten mulatnak, addig én autózom, írok, fotózom, jövök, megyek. Ha esik, ha fúj... Nem szeretném sajnáltatni magam, de mindez azért sem könnyű, mert eszembe jutnak a régi szilveszteri bulik, amikor a haverokkal búcsúztattuk az óévet. Mit mondjak, volt hangulat, ami gyakran a tetőfokára hágott. S igen, hiányzik a régi társaság! Persze van előnye is az év végi munkának, hiszen az esztendő utolsó napja legalább nem zajlik egyhangúan. Egyrészt ugye nem kell a tévé előtt tespedni, altató jellegű bugyuta műsorokat nézegetni vagy szórakozóhelyen viselkedni. Táncolni meg amúgy sem szeretek. Szóval ehelyett az ember egyik helyről vándorol a másikra, s nem igazán tudja, hol köszönt rá az éjfél. Hallottam már a Himnusz hangjait hotelben, téren, házibuliban, diszkóban, s talán egyszer-kétszer azért otthon is. Azonban bárhol érjen is véget az év, s kezdődjön az új, a koccintás nem maradhat el. Mert ismerős mindenütt akad. No, meg szerencse, hogy telefonon, sms-ben lehet boldog új évet kívánni. Minden bizonnyal így lesz ez ma éjfélkor is. Akiket pedig esetleg mégsem tudnék elérni éjfél után, azoknak már ezúton írom, hogy BUÉK 2011!

Egyik helyről a másikra vándorolva, nem tudni, hol éri az éjfél az embert (Sámel József jegyzete)
Az ilyentájt szokásos „na, és hol lesztek szilveszterkor?” kérdésre kereken tizenöt esztendeje azt felelem: dolgozom. Idén is. Megint, újra „megostromlom” Keszthely térségét, szórakozóhelyeit. Valahogy így alakult, a nyugodtabb, meghitt ünnepnek számító karácsony a kollégámé, a jóval zajosabb, vidámabb és önfeledtebb év vége pedig az enyém, mármint ügyeletben. Már megszoktam, hogy míg mások önfeledten mulatnak, addig én autózom, írok, fotózom, jövök, megyek. Ha esik, ha fúj... Nem szeretném sajnáltatni magam, de mindez azért sem könnyű, mert eszembe jutnak a régi szilveszteri bulik, amikor a haverokkal búcsúztattuk az óévet. Mit mondjak, volt hangulat, ami gyakran a tetőfokára hágott. S igen, hiányzik a régi társaság! Persze van előnye is az év végi munkának, hiszen az esztendő utolsó napja legalább nem zajlik egyhangúan. Egyrészt ugye nem kell a tévé előtt tespedni, altató jellegű bugyuta műsorokat nézegetni vagy szórakozóhelyen viselkedni. Táncolni meg amúgy sem szeretek. Szóval ehelyett az ember egyik helyről vándorol a másikra, s nem igazán tudja, hol köszönt rá az éjfél. Hallottam már a Himnusz hangjait hotelben, téren, házibuliban, diszkóban, s talán egyszer-kétszer azért otthon is. Azonban bárhol érjen is véget az év, s kezdődjön az új, a koccintás nem maradhat el. Mert ismerős mindenütt akad. No, meg szerencse, hogy telefonon, sms-ben lehet boldog új évet kívánni. Minden bizonnyal így lesz ez ma éjfélkor is. Akiket pedig esetleg mégsem tudnék elérni éjfél után, azoknak már ezúton írom, hogy BUÉK 2011!

Egyik helyről a másikra vándorolva, nem tudni, hol éri az éjfél az embert (Sámel József jegyzete)
Az ilyentájt szokásos „na, és hol lesztek szilveszterkor?” kérdésre kereken tizenöt esztendeje azt felelem: dolgozom. Idén is. Megint, újra „megostromlom” Keszthely térségét, szórakozóhelyeit. Valahogy így alakult, a nyugodtabb, meghitt ünnepnek számító karácsony a kollégámé, a jóval zajosabb, vidámabb és önfeledtebb év vége pedig az enyém, mármint ügyeletben. Már megszoktam, hogy míg mások önfeledten mulatnak, addig én autózom, írok, fotózom, jövök, megyek. Ha esik, ha fúj... Nem szeretném sajnáltatni magam, de mindez azért sem könnyű, mert eszembe jutnak a régi szilveszteri bulik, amikor a haverokkal búcsúztattuk az óévet. Mit mondjak, volt hangulat, ami gyakran a tetőfokára hágott. S igen, hiányzik a régi társaság! Persze van előnye is az év végi munkának, hiszen az esztendő utolsó napja legalább nem zajlik egyhangúan. Egyrészt ugye nem kell a tévé előtt tespedni, altató jellegű bugyuta műsorokat nézegetni vagy szórakozóhelyen viselkedni. Táncolni meg amúgy sem szeretek. Szóval ehelyett az ember egyik helyről vándorol a másikra, s nem igazán tudja, hol köszönt rá az éjfél. Hallottam már a Himnusz hangjait hotelben, téren, házibuliban, diszkóban, s talán egyszer-kétszer azért otthon is. Azonban bárhol érjen is véget az év, s kezdődjön az új, a koccintás nem maradhat el. Mert ismerős mindenütt akad. No, meg szerencse, hogy telefonon, sms-ben lehet boldog új évet kívánni. Minden bizonnyal így lesz ez ma éjfélkor is. Akiket pedig esetleg mégsem tudnék elérni éjfél után, azoknak már ezúton írom, hogy BUÉK 2011!