Apanapló - Bátorság, fiam

Hogy csak a legfontosabbat említsem, Zalán megtanult lebukni a víz alá, ehhez ugyanis korábban nem igazán vette a bátorságot. Na nem mintha félne a víztől, balatoni gyerekként egy pohár vízben is képes lenne megfürdeni. A merülés azonban más, azt csak a vagány fiúk merik megtenni!

Persze, ha most lelki szemeik előtt egy mélytengeri búvár jelenik meg, akkor bizony tévednek, Zalán ugyanis az orrát befogva, szemét becsukva éppen csak megáztatja arcát a vízben.

– Apa láttad ezt? – kérdezi minden alkalommal, amikor kiemeli arcát a vízből. – Ugye most teljesen alámerültem?

– Persze, hogy láttam mazsola, nagyon ügyes voltál – nyugtatom rendszerint.

– Akkor jó! Most töröld meg a szemem, mert nem tudom kinyitni.

A szavak és ígéretek szintjén amúgy roppant bátrak vagyunk mi, Pásztorok, tulajdonképpen nincs olyan dolog, amit elméletben ne mernénk megtenni. Zalán fiam például már vagy százszor ugrott fejest – elméletben – a gyékényesi tóba.

– Apa, ha majd megtanulok úszni, igazából is ugorhatok fejest a vízbe?

– Persze.

– És mikor? Majd ha tizenharminc éves leszek, ugye?

– Nem tizenharminc, hanem tizenhárom, de reméljük, előbb is elsajátítod a tempózást.

Ennyit az úszásról. Fiacskám ugyanis a küzdősportokban is jeleskedik. Mindennapos esti rituálé nálunk, hogy a fürdést követően birokra kelünk, gyűrjük, gyömöszöljük egymást. A tökös a hátamra kapaszkodik én meg hagyom, hogy ledöntsön. Nincs is annál jobb érzés egy apának, amikor láthatja fiát, ahogy diadalittasan, győztesként emeli magasba a kezét.

– Apa képzeld el, a bokszolóknak először bandázst tekernek a kezükre és csak azután húzzák fel a kesztyűt, meg van foggumijuk is, ami nagyon vagány.

– És te honnan tudsz ilyeneket, kisfiam?

– A Gábor mondta és fel is húzta a kezemre a kesztyűt és mondta, hogy üssem meg az állát.

– És megütötted?

– Á, akkor elájult volna és azt nem akartam. Szeretem a Gábort, nem tudnám bántani.

Pásztor Zalán megvédi a lányokat, Vivient (balról) és Ramónát Fotó: Pásztor András

A fenti párbeszéd pár hete egy nagyrécsei találkozás után hangzott el, mikor Zaza meglátogatta unokatestvéreit, Vivient és Ramónát, akik a keresztapjuknál voltak.

Végezetül még egy utolsó adalék Pásztor Zalán bátorságát illetően. Fiamnak nemrég két tejfogát is betömték, de ő meg sem nyekkent. Édesanyja szerint azért tűrte szó nélkül a nem éppen kellemes beavatkozást, mert ledermedt az ijedtségtől. Én viszont – büszke apaként – fiam álláspontját osztom, miszerint egy-két fog betömése nem is nagy dolog.