Az éj leple alatt cserélték le a tankot Nagykanizsán (képgalériával)

Még kedd volt, mikor vörös és kék fényű villogás színezte be Nagykanizsa Fő utcáját: éjfél előtt pár perccel speciális katonai szállító járművek konvoja érkezett a dél-zalai városba. A magyar hadsereg alakulata Budapestről, a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola alakulóteréről hozott magával egy motor és sebességváltó nélküli, tehát „kibelezett” makettnek számító, de teljesen felújított T34-est, mellyel a kanizsai főiskola udvarán álló harckocsit cserélték le. A művelet azonban hosszasabbnak bizonyult a vártnál, öt órán keresztül tartott.



Mint korábban megírtuk, a nagykanizsai önkormányzatot idén tavasszal kereste meg a Honvédelmi Minisztérium alá tartozó Hadtörténeti Intézet, azzal a kéréssel, hogy elszállíthassák a Pannon Egyetem kampuszának udvarán az 1970-es években leállított T34-es tankot. Az intézet nem titkolta: azért kéri „vissza” az amúgy a hadsereg leltárába tartozó harckocsit, mert az némi ráfordítással teljesen üzemképessé tehető – s így négyre emelkedne a hazánkban lévő, működőképes T34-esek száma. Cserébe egy ugyanilyen, ám üzemképtelen, de szépen rendbe tett tankot ígértek. A kanizsai önkormányzat képviselő-testülete el is fogadta az ajánlatot – ám a döntésről elfelejtették értesíteni a budapesti illetékeseket, a „csere” folyamata csak azután fordult célegyenesbe, hogy a Zalai Hírlap néhány hete felhívta a figyelmet az ügyre, és tájékoztatta a Hadtörténeti Intézet igazgatóját a közgyűlés határozatáról. Ezt követően felgyorsultak az események, kedden megérkezett a konvoj.

 - A volt kanizsai úttörőház udvarán a 70-es években egy T34/85-ös közepes harckocsi kapott helyet, pár másik haditechnikai eszköz mellett – jelezte Süli Attila százados, a Hadtörténeti Intézet osztályvezetője. – Ezt a tankot a II. világháborúban a szovjet hadsereg használta, a 85-ös szám a fő fegyverének, ágyúcsövének űrméretét jelzi. A világháború lezárását követően a magyar néphadsereg is rendszeresítette.


 
Mint a szakértőtől megtudtuk, a Kádár-rendszerben tendencia volt, hogy az akkori illetékesek kisebb haditechnikai parkokat hoztak létre a nagyobb látogatottságú, a célnak megfelelő adottságokkal – így például kellően nagy hellyel – rendelkező intézmények közelében. A nagykanizsai Fabik Károly úttörőház mellé 1971-72-ben (a pontos dátum azóta feledésbe ment) parkolták le a leselejtezett T34-est, majd egy-két évvel később egy MIG-15, s egy páncéltörő ágyú is odakerült, a gyerekek nagy örömére. A rendszerváltás után azonban Magyarország legtöbb pontján felszámolták ezeket a parkokat, csak néhol maradtak meg helyükön a hadi eszközök – mint például Nagykanizsán a tank.
 
A harminckét tonnás vasszörnyeteget először drótkötéllel próbálták kivontatni a főiskolai udvarról. A harcjármű kerekei azonban nem forogtak, lánctalpai jókora vályút vágtak a talajba, így pár méter erőlködés után le is állították a csörlőt – félő volt, hogy a tank az aszfaltos útra kerülve azt teljesen tönkreteszi.

 - Sebességben hagyták, mikor leparkolták, hogy ne lehessen megmozdítani. Nincs mit tennünk tehát, fel kell nyitni a motorházat, és függetleníteni a hajtástól a lánctalpakat. Ez nem lesz kis munka – sóhajtott fel az egyik műszaki tiszt. Aggodalma jogosnak bizonyult: órákon át tartó, idegtépő várakozás kezdődött. A motorhoz egyszerre ugyanis csak egy ember fért hozzá, hogy a társa által biztosított világítás mellett szétszerelje a hajtást. A többiek pedig tehetetlenül nézték a küzdelmet a vaskos, az évtizedek során berozsdásodott, „összegyógyult” vaselemekkel.
 
- Ezt a harckocsit a II. világháború végéhez közeledve, legkésőbb a ’40-es évek második felében gyártották – magyarázta közben Süli Attila. – Az különbözteti meg a többi hasonló tanktól, hogy belülről teljesen komplett. Magyarán: hosszabb munkával üzemképessé tehető – ez is a célunk. Lőni persze azután sem lehet majd vele, az ágyúját teljesen hatástalanították.
 
A „harc” hajnali fél háromkor ért véget, a műszaki katonák győzelmével. A hajtótengely szétkapcsolása után az újabb vontatási próbálkozásnál már akadálytalanul gördült a lánctalp, a tankot viszonylag könnyen kijuttatták a kerítésen kívülre, ahol trélerre emelték. Közben azonban még a felszabadult helyre juttatták – szintén óriási óvatossággal – az alig néhány tonnával könnyebb, motor nélküli új modellt. Az akció immár pitymallatkor, 5 órakor ért véget: a konvoj ekkor hagyta el Nagykanizsát, hogy Kaposváron keresztül Budapestre vigye az üzemképessé varázsolható T34-es harckocsit.