Biciklis futárnak lenni kaland és kihívás

A 29 éves zalaegerszegi fiatalember a Ganz-középiskolában abszolvált érettségi után hét éve költözött a fővárosba, mert munkát keresett s lehetőleg bicajok közelében akart dolgozni. Ehhez a kezdő löketet hároméves korában kapta, amikor megtanult kerékpározni, tíz évvel később pedig eljegyezte magát a moutain-bike sporttal, 2000-től már az extrém ágban, a downhill-ben bukkant fel. Jól pedálozott és repült - mert ez is beletartozik,  - így a szponzorált versenyzők szűk táborába küzdötte be magát.  A megélhetéshez azonban dolgozni is kellett, így állt be kerékpárbolti eladónak.

- Ez hozta magával a futárkodást, elvittem alkatrészeket a városba, besegítettem más boltoknak is - szól a kezdetről.

Mielőtt azt hinnénk, így csak néhány apróság juttatható célba, eloszlatja a tévedést.

- A futárzsák 30 literes, ebbe 15-20 kiló belefér, erre rápakolok még két biciklikereket, nyolc-tíz külsőt. Mindez csak kötözés kérdése. Ha ez sem elég, ott az utánfutó, az 40 kilóval megpakolható. Ezt hívják cargózásnak, de a városban elég vicces, mert elindulni és megállni alig lehet vele - ismeri el.

- Ha ezzel megbirkózik az ember és felgyorsul, már csak figyelni kell az úton. Lehetőleg egyszerre minden irányba és folyamatosan követni a forgalom többi részvevőjének mozgását - sorolja a biztonságos közlekedés alapkövetelményét, mert András egyáltalán nem tartja veszélyesnek a főváros utcáit. Tapasztalatai szerint egyre jobban elfogadják és segítik őket az autósok, mert hogy közöttük tekernek. Nem ritkán egyirányú utcában szemből vagy a buszsávon, de a járdán nem cikázik, mert azt ő is veszélyesek tartja.

- Budapesten nincs távolság, fél óra alatt bárhová el lehet jutni, de Csepelről Újpest is legfeljebb egy óra. A kocsik között a 40-es átlag könnyedén teljesíthető, mert az autók szélárnyéka sokat segít, és beléjük is lehet kapaszkodni. Balesetem még nem volt, esni meg tudni kell - mosolyodik el.

András munkába is biciklin jár, így amikor az Omszki-tónál a budakalászi fekvőbringa boltban dolgozott 20 ezer kilométert is összetekert egy év alatt, lévén ő most százhalombattai.
Ezek után nem csodálható, hogy nemrég ott taposta pedált az egyik futárverseny népes mezőnyében és tizediként ért be.

-  A Bajcsy-Zsilinszky úti Toldi mozinál neveztünk, ott ismertették a feltételeket. Tizenkét pontot kellett érinteni a versenyen és mindenhol feladat várt ránk. Az útvonalat magunk szabtuk meg, de a GPS és a mobiltelefon használatát kizárták.  Kalapból húztuk ki a kezdőpontot, nekem Budán a MOM park jutott, 12 perc alatt értem oda. Az emeleti mozi pénztárnál volt az ellenőrző pontunk, ott kaptuk meg a többi feladatot, az újabb ellenőrző pontot. Szerencsére én voltam az első, mert a kopogós bringás cipőben berontó futárokat hamar megunták a biztonsági őrök, így azokat is ki kellett cselezni. Máshol meg flipper várt ránk és csak 3 millió pont elérése után lehetett folytatni az utat. Sikerült, a 33 kilométeres távot még így is 65 perc alatt sikerült teljesíteni, amihez 40-50 körüli tempót kellett kitaposni a gépből.

Érdemes a bringára is pár szót vesztegetni: futárkörökben az egysebességes, szabadonfutós könnyűvázas bicaj terjedt el.

- Igénytelen, sokat bír és már pár tízezer forintból akár 8 kilós gépet össze lehet pakolni, márpedig nálunk a súly sokat számít. Váltója nincs, de az általam használt 42-16-os áttétellel az emelkedők is leküzdhetők, bár kell hozzá lendület - ismeri el.

A futárkodás, ha nem is kortalan, de nemcsak a fiatalok kenyérkeresete és passziója. Néhányan még 50 felé közeledve is rendszeresen nyeregbe pattannak. S hogy mit tudnak, azt versenyeken is bizonyíthatják. Jövőre például Budapesten rendezik a szakma Európa bajnokságát.