Utcanévadási botrány a huszadik századi Zalaegerszegen

„Példátlan botrány Zalaegerszegen” – harsogta egy másik. De mi is történt ekkor a zalai megyeszékhelyen? Vajon melyik utca névadásáról vagy átkereszteléséről volt szó, amely ilyen súlyos ellentéteket gerjesztett és még az országos sajtó figyelmét is felkeltette? Nos, a kérdéses utca Zalaegerszeg főutcája, a Kossuth utca volt.

A város 1936. novemberi közgyűlésén ugyanis a város plébánosa, Pehm József (a későbbi Mindszenty József hercegprímás) és néhány képviselő azzal az előterjesztéssel élt, hogy a Kossuth utcát nevezzék vissza régi nevére, Fehérképi utcára, de hogy Kossuth se maradjon ki, a Kazinczy teret nevezzék el Kossuthról, mert így „Kossuth Lajos neve két kortársa, gróf Széchenyi István és Deák Ferenc neve közé kerül, akikről a két szomszédos tér van elnevezve”.

Fehérképi utca

A korabeli zalaegerszegi Kossuth utca – amely azonos a mai utcával – régi elnevezése valóban Fehérképi utca volt. 1730 körül ugyanis a város szélén, a déli bevezető útjánál, nagyjából ott, ahol ma az evangélikus templom van, egy Szűz Mária-szobrot helyeztek el. Ez a szobor egy magas, fehér talapzaton állt, ezért a városba érkező falusi nép elkezdte az utcát Fehérképi utcának nevezni, s így ez lett a hivatalos neve is. Egészen 1896-ig, amikor a város közgyűlése tisztelete jeléül az utcát az 1894-ben elhunyt nagy hazafiról nevezte el. A szobrot közben az építkezések és a város terjeszkedése miatt eltávolították, először bekerült a nagytemplom kertjébe, majd elhelyezték a kert kerítésén. 1936-ban a Graz – Zalaegerszeg – Keszthely országos főútvonal kiépítése miatt innen is el kellett távolítani, ezért bevitték a templom szentélyébe.

Az előterjesztők ezért nemcsak az utca átnevezését szerették volna elérni, hanem azt is, hogy a szobrot helyezzék vissza az eredeti helyéhez közel, az akkori Baross ligetbe, vagyis nagyjából a mai Zrínyi és Hunyadi utca sarkára. A város érintett bizottsága megtárgyalta az előterjesztést és egyetértett a szobor visszahelyezésével, de az utcanév-változtatással nem.

A közgyűlésben azonban Pehm plébános ragaszkodott eredeti javaslatukhoz, ami azonnal hatalmas vitát váltott ki. „Kossuth Lajos nevének említése minden magyar lelkében erős visszhangot kelt. Ehhez a névhez avatatlan kezekkel magyar embernek hozzányúlni nem szabad.” – tiltakozott elsőként dr. Jancsó Benedek kórházigazgató, aki egyenesen a „magyar nemzet eszméje elleni támadást” látott a javaslatban. Dr. Széll György ügyvéd szerint ez a javaslat „történelmi átértékelés”, amelyben „egy helyi érdekű név” kerül Kossuth neve elé, s ezzel „degradálná” e „nagy, szent embert, az első magyar szabadsághőst”.

Bereczky Vilmos mérnök szerint pedig „ebből országos botrány lesz”, mert „Kossuth Lajos neve szent, levenni a házakról éppúgy nem szabad, mint ahogy az út szélén álló kereszthez sem szabad hozzányúlni”.

Kivonultak a képviselők

További hozzászólások hangzottak el pro és kontra, s a vita végül annyira elfajult, hogy az ellenzők nagy háborgás közepette kivonultak a közgyűlésről. Ekkor a polgármester szavazásra tette fel a kérdést, s az 16 szavazattal, egyhangúan átment. A kivonult képviselők azonban észrevették, hogy rossz taktikát választottak, visszatértek a terembe és új szavazást követeltek. A polgármester engedett a kérésnek, megismételték a szavazást, s ekkor a 16 igennel 15 nem állt szemben, így a javaslatot a közgyűlés újra elfogadta.

Politikai háttér

Felmerülhet a kérdés, hogy ez a látszatra bagatell ügy miért kavart ekkora hullámokat, hiszen még az előterjesztők sem kívánták Kossuth nevét mellőzni, az a város egyik központi terét kapta volna. Árulkodó momentum, hogy itt valójában Kazinczy Ferencet mellőzték volna, az ő neve azonban fel sem merült a vitában. Az ügy mögött természetesen politikai és világnézeti ellentétek húzódtak. Az ellenzékbe került képviselőknek nem magával a javaslattal, inkább az előterjesztővel volt vitájuk. Pehm József plébános – aki a korabeli Zalaegerszeg elég megosztó személyisége volt – politikai nézetei miatt akarták a javaslatot megakadályozni, s ehhez jó ürügyül kínálkozott Kossuth „szent” nevével érvelni.

Pehm ugyanis úgynevezett legitimista volt, ami azt jelentette, hogy a Habsburg uralkodó híve, aki a magyar trónra a Habsburgok visszatérését szorgalmazta. Ezzel szemben Kossuth a szabadságharc vezéralakja, a Habsburg-ház trónfosztását kimondó 1849-es határozat atyja volt. Ez az ellentét a vita hevében is gyorsan kiderült, hiszen az egyik felszólaló szerint Kossuth neve „tüske” a legitimisták szemében, „akiknek az fáj, hogy azon az utcán kell a városunkba bejönni, amely Kossuth Lajos nevét viseli”. Pehm erre elismerte, hogy „mindig legitimista volt, sohasem szégyellte és most sem szégyelli, hogy az örökös magyar királyhoz hű marad”. Megjegyzésével azonban csak olajat öntött a tűzre: „Nincs itt örökös király”, „Nincs, aki a koronát viselje” kiabálták a képviselők, már kivonulás közben.

Az ellenzék ezután nem hagyta annyiban a dolgot, és a közgyűlés határozatát a város fellebbviteli hatóságánál, a vármegyénél megtámadta. A beadványt a közgyűlés legtekintélyesebb tagjai írták alá, s Bereczky Vilmos még azt is odaírta az aláírása mellé, hogy „Szégyenlem, hogy ilyen fellebbezéssel kell élnünk!” A vármegye illetékes szerve végül 1938. április 13-án hozott határozatában kimondta, hogy a szobor visszahelyezésével kapcsolatos döntést jóváhagyja, az utcanév-változtatást azonban nem. Így maradt Zalaegerszeg város főutcája Kossuth Lajosról elnevezve.

De nem történt meg a szobor felállítása sem a jelzett helyre. 1938 májusában ugyanis a városi közgyűlés megváltoztatva korábbi döntését, úgy határozott, hogy a Szűz Mária-szobrot a Kálvária térre (ma Rózsák tere) helyezi el, a Kálvária kápolna elé. A Csány szobortól a Kálvária térig tartó útszakaszt pedig (ma a Göcseji út eleje) elnevezi Fehérképi utcának. De ez is nagyon vontatottan haladt. A hatóságok 1939 áprilisában kezdték meg az eljárást. Szeptemberben még mindig arról leveleztek, hogy hol is legyen a szobor pontos helye, az új Fehérképi utca tábláit pedig még 1941-ben is hiába kereste az egyik képviselő.

Így arról, hogy a Göcseji út e szakasza néhány évig a Fehérképi nevet viselte, a mai egerszegi közvélemény szinte semmit nem tud.