Család, gyerek, énidő és home office – Pesti Tímea szakpszichológussal beszélgettünk

Pesti Tímea zalaegerszegi szakpszichológussal jártuk körül a témát.

– Egy láthatatlan ellenséggel vagyunk kénytelenek valamilyen módon megbirkózni, és ez nagy kihívást jelent szinte mindenkinek. Sokan megfogalmazták, hogy ez az időszak számukra többletet hozott, lehetőséget arra, hogy együtt legyenek, és olyan dolgokat is elvégeztek, amiket régóta halogattak. Ez volt a jó oldala. Ami nehézséget okozott, hogy a családok össze voltak zárva, s a láthatatlan belső viszonyok, a negatív és pozitív erővonalak intenzíven felerősödtek.

– Mi magyarok türelmetlenek vagyunk, nehezen alkalmazkodunk a szabályokhoz, pedig ebben az időszakban ez elengedhetetlen. Egyszer vége kell, hogy legyen, mondogatjuk magunknak.

– Erre mondják, hogy a finom kolbászhoz hasonlóan a rossz is elfogy valamikor. Kétségtelen, hogy ennek egyszer vége lesz. A jó alkalmazkodás úgy képzelhető el, ha az aktuális napra szentelt feladataimban meg tudom valósítani azt, amit eltervezek, nyilván a megváltozott körülmények között. Ebben a helyzetben nagy szerepe van az iskolának, mint mentálhigiénés kapuőrnek. Az iskola az oktatási funkción túl, a nevelési feladata mellett, a mentális felkészítést is előtérbe kellene, hogy helyezze. Ez nem arról szól, hogy pszichológusi konzultációkat tartsanak, hanem lehessen beszélni azokról a dilemmákról, problémakörökről, amiket a koronavírus miatt kialakult helyzet és a körötte kialakult szabályok a gyerekek életében okoznak. Az ilyen módon elindított beszélgetés később a fiatal számára mintát adhat a problémamegoldásra.

– A vállalkozásoknak, cégvezetőknek is nehéz időszak ez, hiszen nekik kell dönteni az esetleges otthoni munkavégzésről.

– Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen ha belegondolunk, vezetőink döntését sokszor kritizáljuk. El-eljátszunk a gondolattal, ha én a helyében lennék, akkor mernék, tudnék jobb döntést hozni. A vezetőknek féléves tapasztalata van arról, milyen módon tudtak működni, hogyan tudták szervezeti céljaikat elérni, milyen munkaerőszervezéssel. Kijöttek a home office anomáliái, hogy ténylegesen mennyit lehet otthon dolgozni és az mennyire eredményes, avagy eredménytelen. Akinek a személyisége alkalmas arra, hogy home office-ban dolgozzon, az ugyanolyan eredményes tud lenni, mint aki rendes munkaidőben végzi ugyanazt a munkát. A vezetőknek kell kijelölni az irányt és azt a munkavállaló számára érthetően és elfogadhatóan kommunikálni.

– Mi van azokkal, akiknek nem fekszik a home office, mivel a család, a gyerekek mellett nehezebben dolgoznak, nem tudják kettéválasztani a munkát és az otthonlétet?

– Kellő fegyelemmel és időbeosztási stratégiával kell rendelkezni ahhoz, hogy tudjuk, a feladatra mennyi időt kell szentelni. Ez egyfajta önvezérlést feltételez. Akinek fontos, hogy jól beosszák az idejét, hogy mindig megmondják, milyen időkeretben, milyen típusú feladatot, milyen minőségben kell elvégeznie, annak szoros feladatszabásra van szüksége. A vezetőre teszi ez a terhet, mert neki tudnia kell, mire képes a munkavállalója és ehhez kell igazítani a feladatokat. Vannak azok a típusú emberek, akiknek elég azt mondani, hogy a szokásos feladatot hajtsák végre, s ettől ők boldogok, mert maguk oszthatják be az idejüket és tudják tartani a határidőket.

– Más, ha egyedül vagyok, és más, ha családom van és úgy kell otthon dolgoznom.

– Fontos dolog, ha család van körülöttem, hogy velük meg tudom-e értetni: attól, hogy otthon vagyok, még nem a szabadidőmet töltöm, hanem dolgozom. Szükségem van elkülönített időblokkokra, amikor senki sem rohan be, hogy ezt kérek, vagy csináljam meg azt, hanem folyamatosan tudok dolgozni. Sokan arra panaszkodnak, hogy családban élve, férj- vagy feleségszerepben s akár vezetőként egyszerre jelen lenni nem egyszerű feladat. Ezért a családdal meg kell beszélni, hogy ha dolgozom, akkor nyugalomra van szükségem. Van, aki teljesen jól tud fókuszálni a feladatra akkor, ha nyüzsögnek a háta mögött, mert nem zavarja, sőt ébren tartja a figyelmét valamilyen módon. Ők azok, akik gyermekkorukban rádió vagy tévé mellett tanultak. Van, akinek a munkához csend kell. Ez csak úgy összeszervezhető a családban, ha komolyan megbeszéljük, kinek mire van szüksége.

– A külső környezet és a család mellett a saját személyiségünk a harmadik tényező a home office megfelelő kezelésében.

– Vegyünk egy példát: ha tisztaságmániás vagyok és az otthonlétemhez az kötődik, hogy akkor folyamatosan szépítgetem, csinosítgatom az életteremet, akkor nehezen tudom elviselni, hogy home office-ban vagyok és dolgoznom kellene. Külön kihívás, hogy ez most nem az otthon töltött szabad létemnek az ideje, hanem otthoni keretek közt a munkavégzésem ideje. Ebbe nem fog beleférni, hogy azon gondolkodom, hogyan takarítom ki a lakás különböző részeit. Intenzív önfejlesztést igényel, hogy ezt elfogadjam.

Pesti Tímea azt tanácsolja, kapaszkodjunk folyamatosan a pozitív dolgokba, fejlesszük a kreativitásunkat és találjuk meg a családon belül a közös pontokat, sokat beszélgessünk, de hagyjunk mindenkinek énidőt is.