Chiamag, az új csodaélelmiszer?

S milyen jól teszi. Minél változatosabban táplálkozunk ugyanis, annál biztosabban fedezzük szervezetünk tápanyag-, vitamin-, ásványianyag- és egyéb szükségletét.

A „szuperélelmiszer”

A chiamagot az utóbbi évtizedben emelték újra „szuperélelmiszer ” rangra, az inkák, a maják, az aztékok étrendjében viszont a kukorica és a babfélék mellett már négyezer évvel ezelőtt is előkelő helyen szerepelt.

A mag tulajdonképpen egy egyszerű, akár hétköznapinak is mondható vadóc növény, az azték zsálya (Salvia hispanica) magja. Nagy és híres a famíliája, hiszen a Salvia nemzetséghez 900-nál több illatos, egynyári, kétéves és évelő növény, valamint örökzöld cserje tartozik, igazi kozmopoliták, különböző változatait évezredek óta a világ minden táján használják. Az azték zsálya is tetőtől talpig fűszer- és gyógynövény, s bár rokonaihoz hasonlóan enyhén mogyoróízű, szinte mindennel harmonizáló levele is ehető, mégis főleg a magjáért termesztik, így a „chia” néven világszerte az azték zsálya magját értik, s még az amarántnál is értékesebbnek tartják.

Fontos tulajdonsága, hogy gluténmentes, főzés és sütés hatására sem veszít antioxidánstartalmából. Enyhén dióízű, kiválóan beilleszthető az étrendünkbe, fogyaszthatjuk nyersen is, ilyenkor az apró magok megszívják magukat nyállal, amitől megduzzadnak és megpuhulnak. Keverhetjük joghurtba, kefirbe – beáztatva géles állapotúvá válik, használható tojás helyett süteményekbe, kenyerekbe, palacsintákba, sűríthetünk vele levest, ledarálva kiválthatjuk vele a liszt egy részét, szórhatjuk salátára, müzlibe. Készíthetünk belőle pudingot, jégkrémet, zselét, kását vagy egyéb deszszerteket. Fogyaszthatjuk csíráztatva is, vagy tehetünk egy teáskanál chiamagot a gyógyteánkba, csak várjuk meg, míg a magok lesüllyednek a pohár aljára és a szemek szétnyílnak.

Jól járunk, bármelyik módszert is választjuk, hiszen az azték zsályamag kiváló forrása az esszenciális zsírsavaknak, optimális benne az omega-3-6 aránya, vegetáriánusok számára jó helyettesítője a halolajnak. Az esszenciális zsírsavak fontosságát nem lehet eleget hangsúlyozni, minden betegség esetén szükségesek a gyógyuláshoz, az omega-3 az immunrendszer megfelelő működésének feltétele, normalizálja a koleszterinszintet, a vérnyomást, gyulladáscsökkentő hatású, javítja a koncentrálóképességet. Az omega-6 enyhíti a cukorbetegség mellékhatásait, javítja a haj, a bőr, a köröm állapotát. Oldhatatlan rostjait csak lassan emésztjük meg, ezzel alacsonyan marad az inzulinszükségletünk, s mindeközben a tápanyagoknak is van idejük felszívódni. Bővelkedik kalciumban, vasban, káliumban, foszforban, cinkben, mangánban, molibdénben, tartalmaz magnéziumot, bórt, niacint, B-12- és E-vitamint valamint folsavat is. Jó forrása a fehérjéknek és az aminosavaknak, alkalmas az antioxidánsok pótlására – ekként lassítják az öregedés folyamatát, csökkentik a krónikus betegség tüneteit, szabadgyök-lekötő képességüknek köszönhetően rákmegelőző hatással bírnak. Két evőkanálnyi chiamagban 137 kalória van.

Könnyen megtermeszthetjük

A zsálya nem ismeretlen hazánkban sem, hiszen a rétek, útszélek, árokpartok illatoznak a mezei zsályától, a legtöbb magyar fűszerkertben legalább kétféle változata, legtöbbször az orvosi (officinalis) és a levendulalevelű spanyol (lavandulifolia) virít, de ha jól megmakacsoljuk magunkat, játszva megtermeszthetjük a család számára a chiamagot is.

Az azték zsálya ugyanis rokonaihoz hasonlóan könnyen termeszthető és szüretelhető igénytelen növény. Valamivel nyurgább a hazai kuzinjainál, egy méternél is magasabbra nőhet, szép kék, lila vagy fehér virágaival dísze lehet a portánknak, jó méhlegelőnek számít, messzi földről is a kertünkbe csábítja a hasznos rovarokat.

Kertünk napsütötte részét jelöljük ki számára, jól megmunkált laza, kellően vízáteresztő talajt igényel, s számítsuk rá, hogy akár bokorrá is terebélyesedhet. Egyébként jó az ellenálló képessége a betegségekkel és a kártevőkkel szemben, tehát igazi bionövényünk lehet. A tavaszi fagyok múltával elvethetjük majd akár a boltban kapható magot is – az apró szemeknek a finoman megmunkált, gyommentes földbe nem kell mélyre kerülniük, a vetés után naponta öntözzük, körülbelül egy hét után kicsíráznak. Nevelhetjük cserépben, s palántaként ültethetjük ki a kinézett helyre. A levelét használhatjuk paradicsomos ételek, mártások, „olaszos” kaják ízesítésére, gazdagítható vele a pizzatészta is. A magok betakarítását akkor kell elkezdeni, amikor a virágokról a szirmok lehullottak, de még nem kezdtek el potyogni a magok. Ne várjuk meg, hogy teljesen megbarnuljanak a virágfejek, mert sok mag veszendőbe mehet, barnulás előtt szedjük le, szárítsuk rácson vagy papírzacskóban – a megszáradt fejekből morzsolással szedhetjük ki a magot majd tároljuk a molyok elől jól zárható tasakokban, üvegekben.

Végül következzen néhány egyszerűen elkészíthető chiapudingrecept

Kókuszos, banános chiapudig: egy banánt összeturmixolunk 2 deci kókusztejjel, belekeverünk 1 evőkanál mézet és 3 evőkanál chiamagot (aki édesen szereti, tehet bele még 1 evőkanál cukrot is), majd az egészet 2-3 órára hűtőbe tesszük (az első órában néhányszor keverjük meg). Banánkarikákkal, csokireszelékkel díszítve tálaljuk.

Kakaós chiapuding: 8 deci tejet meglangyosítunk, egy kevéssel csomómentesen elkeverünk 3 evőkanál kakaóport, majd az egészet a tejhez adjuk, elkeverjük, ízlés szerint mézzel édesítjük, hozzáadunk 10 deka chiamagot, alaposan átkeverjük és hagyjuk, hogy a magok megduzzadjanak.