Zöld mutatóujjak, azaz okos jelzőnövények a kiskertekben

A tavaszias napsütésben nem kellett aggódnom, hogy esetleg „befagyott a pacsirták szája”, kissé bátortalanul ugyan, de megszólaltak a kis mezei dalnokok, bár ez a cinegék „nyitnikék! nyitnikék!” harsány követelőzésétől és a „kicsit ér, kicsit ér!” hernyókat illető kritikájától alig volt hallható. Nemcsak a fülnek, a szemnek is akadt gyönyörködni valója, a kertek is ébredeznek, ám az aprócska, gyomnak titulált növényekhez le kell hajolni a földig, hogy észrevegyük a szépségüket. Érdemes melléjük térdelni, a kis vadvirágok ugyanis értékes tájékoztatással szolgálhatnak a kert állapotáról, a talaj minőségéről, tápanyagbőségéről, lazaságáról, tömődöttségéről. Szóval ne kapjunk ijedtünkben a szívünkhöz, ha beteszi a lábát a veteményesbe a csalán vagy burjánzik a tyúkhúr, hiszen a csucsorral, a tarsókával, a kamillával, a perzsa veronikával és társaival együtt azt jelzik, kertünk talaja humuszban és tápanyagban gazdag.

A tél végét taposva elsők között találkozhatunk a perzsa veronikával (Veronica persica), a kék virágú bájos kis növénnyel. Sokak szemében csupán haszontalan gyimgyom, pedig jelenléte biztató információ a kertésznek, hiszen az üde, humuszos, tápanyagban gazdag agyag-, vagy vályogtalajokat kedveli. A biokertészeknek különösen jó barátja, mert tavasszal beborítja a talajt és megakadályozza a gyors kiszáradását – feltéve persze, ha a gazdának nem a steril kert az ideája és nem tépázza ki az utolsó szálig.

Borostyánlevelű változata (V. hederifolia) a jól átszellőző, tápanyagokkal bőséggel ellátott homok-, és vályogtalajokon virul igazán.

Az Európában őshonos jellegtelen külsejű, fehér virágú, aprócska tyúkhúr (Stellaria media), gyakori növény a kertekben. A talaj magas nitrogéntartalmát hirdeti, képes már enyhébb tél végi napokon virágozni, igaz, s erre késő ősszel sem rest. Szintén haszontalannak tartják, pedig ráadásul értékes gyógynövény, házi patikaszerként elősegíti a sebgyógyulást, csillapítja a gyulladást, tisztítja a vért, kiváló zsíroldó, javítja az epeműködést, alkalmas a vérzsír bontására is. C-vitamin-tartalma kiemelkedő, anno használták skorbut gyógyítására, gazdag A-, és B-vitaminokban, magnéziumban, foszforban, cinkben, kalciumban.

A kamillát (Matricaria chamomilla) nem kell bemutatni, a legismertebb gyógynövényünk, szerepel a gyógyszerkönyvben, az Európai Gyógyszerügynökség is elismeri gyulladáscsökkentő, görcsoldó, idegnyugtató hatását, virágzatának illóolaját nagy mennyiségben használja a kozmetikai és a gyógyszeripar. Mint zöld mutatóujj is fontos: ahol dúsan virul, ott humuszban gazdag a föld, a kissé vályogos talajban is jól érzi magát, de ahol sínylődik, ott nem halogatható tovább a trágyázás. Ha önként nem fészkelte be magát a kertbe, érdemes betelepíteni, ezt megtehetjük ősszel vagy tavasszal. Áprilisban vessük 30-40 centiméteres sortávolságba, vagy csak szórjuk el a magját valamelyik ágyáson, később ritkítsuk ki 20-30 centis tőtávolságra, hogy bokrosodjon.

A bársonyos árvacsalán (Lamium amplexicaule) a homoktalajok jelzőnövénye, a levegős, humuszban és tápanyagban gazdag talajt kedveli. Gyomként tartják számon, pedig ehető növény, nyers levelei, fiatal példányai salátákba, levesekbe, smootie-kba tehetők. Vasban, vitaminokban, rostokban gazdag, gyógynövényként reumaellenes, lázcsillapító, hashajtó hatása van. Testvére, a piros árvacsalán (Lamium purpureum) viszont kellemetlen szagú, és tápanyagdús, bolygatott területeken érzi jól magát. Rózsáspiros, ajakos felépítésű virágai sok nektárt termelnek, elsőként terítenek asztalt a rovarok számára. Ennek kora tavasszal nagy a jelentősége, az áttelelt viráglátogató rovarok, például a gyümölcsfáink beporzásában nagy szerepet játszó poszméhek és földi méhek alig találnak más táplálékot.