Dr. Brünner Szilveszter végigjárta a ranglétrát, mielőtt a Kanizsai Dorottya Kórház főigazgatója lett

Végigjárta a ranglétrát, 2012-ben pedig kinevezték a Kanizsai Dorottya Kórház főorvos főigazgatójának. Szabadidejében szívesen fut és kertészkedik, ez kapcsolja ki igazán. Amire szüksége is van, hiszen kórházat vezetni nem kizárólag orvos­szakmai kérdés, sőt, sokkal inkább közgazdászi, menedzseri szemléletet és gondolkodást igénylő feladat. Nem áll távol tőle ez sem, de igazán akkor érzi magát elemében, ha a betegek között lehet és gyógyíthat. Mint megjegyezte: ha egyszer választania kellene a két tevékenység közül, egy percig sem gondolkodna, hol a helye...

Kitanulta a kőműves szakmát

- Egy ezerfős községből, Szentpéterúrról indultam, ott is nőttem fel. Édesapám kőműves volt, édesanyám pedagógus. Szeretetteljes családi környezetet biztosítottak nekem és két testvéremnek – bocsátotta előre dr. Brünner Szilveszter. – Sehol tehát egy orvos, és bevallom, eredetileg én sem akartam az lenni. Édesapám jó kőművest szeretett volna faragni belőlem, jártam vele dolgozni, még az orvos­egyetem mellett is, és mindent megtanultam, amit lehetett: betonozás, falazás, vakolás, hidegburkolás, ezek ma is mennének. Pacsán jártam általános iskolába, ahol az egyik tanárom arra biztatott, hogy Zalaegerszegen, a Zrínyi-gimnáziumban tanuljak tovább – így is lett. Apu munkája nyomán építészmérnöknek készültem, aztán másodikos voltam, amikor egyszer csak valami hirtelen gondolattól vezérelve elkezdtem biológia-fizika fakultációra járni. S mivel jól ment, felvetődött bennem: mi lenne, ha orvosnak tanulnék? Amikor édesanyámnak elmondtam a tervem, ő azt válaszolta, mellettem állnak, de amíg nem vesznek fel, ne mondjam senkinek, mert ha nem sikerül, kinevetnek az emberek... Amikor megkaptam a diplomám, édesapám azt mondta: jól van fiam, ügyes vagy, de azért remélem, egyszer lesz majd rendes szakmád is – mesélte mosolyogva. – A Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1995-ben végeztem, belgyógyász, kardiológus akartam lenni. Nagykanizsára kerültem, ahol az akkori kórház-főigazgató azt mondta, szívesen lát a belgyógyászaton, de előtte azért próbáljam ki az intenzív terápiás osztályon magam. Hallgattam rá – és ott ragadtam.

A legfájdalmasabb eset

Dr. Brünner Szilveszter pályája elején nehezen viselte, hogy előfordult, a beteg, akinek megismerte az életét és előző nap még beszélgetett vele, másnap elhunyt. A legfájdalmasabb esete – mely a mai napig visszatér álmaiban – egy kislányhoz kapcsolódik, akit autó gázolt el.

- Gyönyörű kék szemei voltak, melyekkel rám nézett és azt mondta: doktor bácsi, nem kapok levegőt... Sajnos nem tudtuk őt megmenteni, egy órán át küzdöttünk az életéért, hiába – idézte fel láthatóan elfogódva a főigazgató. – Aztán persze később megtanultam, hogy nem lehet mindenkit visszahozni a halál torkából, még akkor sem, ha elmegyünk a legutolsó pillanatig, és akkor is bízunk, amikor egy laikus szerint már nincs is értelme.

Orvos és főigazgató

Dr. Brünner Szilveszter később az intenzív terápiás szakvizsgáját nefrológusi szakvizsgával egészítette ki, majd egészségügyi menedzser végzettséget és közgazdász diplomát is szerzett.

- Nagyon fiatalon, 37 évesen, 2008-ban az intenzív terápiás osztály vezetője lettem, amit négy éven át vezettem – mesélte. – Abban az időszakban zajlott az emlékezetes H1N1-járvány, ami nagy kihívás volt a világszínvonalú műszerezettség és a csapat magas szintű szakmai felkészültsége ellenére is. 2010-ben orvos-igazgató lettem, 2012 óta pedig a körülbelül ezer főt (köztük több mint 140 orvost, ami kimagasló szám az intézmény történetében) foglalkoztató Kanizsai Dorottya Kórház főigazgatójaként tevékenykedem. Főigazgatónak lenni kicsit skizofrén állapot, nem egyszerű orvosként betölteni ezt a pozíciót. Hiszen míg előbbinél figyelnem kell egy-egy terápia költségvonzatára és mérlegelni annak hatékonyságát, addig orvosként ez a szempont fel sem merül bennem.

Ügyeletet is vállal

Főigazgatóként is jelen van a betegek között, havi öt alkalommal intenzívesként ügyel, mostanság inkább a Covid-részlegen. A gyógyításról nem tud és nem is akar lemondani, hisz ezért lett orvos.

- Amikor befejezem az ügyeletet, nem megyek haza, hanem teszem a dolgom főigazgatóként délután 4 óráig – folytatta a szakember. – Ez fárasztó, de van két szenvedélyem, ami teljesen kikapcsol. Az egyik a futás, a Csónakázó-tó minden évszakban kellemes körülményeket kínál ehhez. A másik a kertészkedés, a kertépítés – amikor akár négykézlábra ereszkedve gondozom a növényeimet, a kutyám pedig ott lebzsel körülöttem, az minden bajt feledtet.

Dr. Brünner Szilveszter azt is elárulta: két fia közül az egyik most érettségizik, s a közgazdász pálya érdekli. A másik pedig most elsős kisgimnazista – benne még látja a reményt, hogy esetleg a nyomdokaiba lép és szintén a gyógyítást választja. Ha így lesz, nem fogja lebeszélni…